Kettőből álló párbeszéd, vagy három vagy több résztvevővel folytatott csoportos beszélgetés a kérdések feltevésén és a kompetens válaszadáson alapszik. Ha helyesen, gyorsan és magabiztosan tud válaszolni a különféle kérdésekre, akkor nemcsak jó beszélgetőpartner, hanem számos társadalmi pozícióra is pályázhat.
Utasítás
1. lépés
A kérdések kétféle - zárt és nyitott. A nyitott kérdéseket a szóbeli beszédben, valamint az írásbeli kérdőívekben és kérdőívekben használják. Példa egy ilyen kérdésre: "Mi a te hobbid?" A nyitott kérdésekre bármilyen formában válaszolunk.
2. lépés
A zárt kérdés egy vagy több válaszlehetőség kiválasztását jelenti a javasoltak közül. A szóbeli beszédben gyakorlatilag nem használják őket, de a hivatalos papírok kitöltésekor gyakran találkozniuk kell velük. Példa: „Mik a hobbid? - a) zene; b) aktív pihenés; c) mozi és animáció; d) irodalom. Vegyes típusú kérdések is felmerülhetnek, amikor kész válaszokat kínálnak Önnek, és ezen felül lehetőség van kiegészíteni saját verziójával.
3. lépés
Kérdés megválaszolásakor próbálja megérteni, mit akar pontosan hallani a beszélgetőpartner tőled. Ezért figyeljen a kérdő névmásokra, amelyekkel a kérdések gyakran kezdődnek. Ha megkérdezik, hol töltötted az estét, akkor a logikus válasz a tartózkodás helyére vonatkozik, és nem arra vonatkozik, hogy ki kísérte el stb.
4. lépés
Egy kérdés megválaszolásakor nem mindig érdemes előre szaladni, és azt mondani, hogy még nem kérdezték meg. Ezt a hibát a hallgatók gyakran elkövetik a vizsgán, kezdve további eseményekről és tényekről beszélni. Az ilyen információk lehetővé teszik, hogy a beszélgetőpartner olyan irányba kezdje a beszélgetést, amelyre esetleg nem áll készen. Ez a funkció azonban szándékosan használható. Abban az esetben, ha Ön kompetens a megvitatott témában, nyugodtan irányítsa válaszaival az Ön számára megfelelő irányba.
5. lépés
Bármely helytelen kérdés esetén joga van nevetni, vagy közvetlenül közölni a beszélgetőpartnerrel, hogy nem kíván válaszolni rá. Igaz, a közfoglalkoztatásban dolgozók (politikusok, színészek, televíziós újságírók stb.) Így vagy úgy kénytelenek lesznek válaszokat adni (vagy a válaszok megjelenését keltik) az ilyen kérdésekre. A legfontosabb, hogy meg lehessen különböztetni a határt a szakmai és a személyes élet szférája között.
