A "szokás második természet" kifejezést először Arisztotelész ókori görög filozófus használta, bár Boldog Ágostonnak köszönhetően valóban szárnyas lett. Az ókori gondolkodók úgy vélték, hogy egyes szokások annyira meggyökerezhetnek, hogy semmiben sem térnek el a jellemvonásoktól.
Szokás fogalma
Az emberi kötődésekről szólva Augustine azzal érvelt, hogy bizonyos szokásokról való lemondás néha nem kevésbé nehéz, mint a személyiségjegyek megváltoztatása. Valójában nem minden ember képes egyértelműen megosztani a kialakult szokásokat és jellemvonásokat, gyakran összetévesztve a másikat. Annak érdekében, hogy megértsük, a személyiség mely részét alkotják a belső meggyőződések, és milyen részét alkotják a kialakult szokások, elsősorban célszerű meghatározni a terminológiát.
Boldog Ágoston - teológus, prédikátor és filozófus, aki a Kr. E. 4. században élt A keresztény filozófia megalapozójának tekinthető.
Tehát a szótár definíciója szerint a szokás az adott helyzetben a rendszeres ismétlések során kialakult cselekvés. A szokás jellemző vonása, hogy az ember kezdi érezni az ilyen cselekvés szükségességét, még akkor is, ha a külső körülmények nem igénylik. Fiziológiai szempontból ez az úgynevezett jól megalapozott idegkapcsolatok megjelenésének köszönhető, amelyek lehetővé teszik a helyzet gyorsabb reagálását. Egyszerűen fogalmazva: a szokásos cselekedetek végrehajtása nem igényli az embertől előzetes gondolkodást vagy reflexiót, hanem automatikusan történik. Ugyanakkor az ember tudat alatt tapasztalja az elégedettséget, mivel az érzelmi függőség is jellemző a szokásokra.
Fel kell adnom a szokásosat?
Sokan nem veszik a fáradságot saját viselkedési mintáik elemzésével azon a meggyőződésen alapulva, hogy a legjobb a jó ellensége. Éppen ezért nagyon nehéz lehet elválasztani a kialakult szokást a veleszületett jellemvonástól. Másrészt a legtöbb ember számára a függőségek jelenléte nem jelent jelentős problémát, ezért nincs szükségük ilyen elemzésre. Számukra a szokás valóban második természetűvé válik. Ha azonban teljes mértékben meg akarja érteni cselekedeteinek motívumait, akkor van értelme meghatározni, hogy személyiségének mely részét mélyen gyökerező szokások alkotják.
Az addiktív szónak több jelentése van. Tehát a farmakológiában ez egy adott gyógyszerre adott reakció fokozatos gyengülését jelenti. Ugyanakkor a pszichológiában is hasonló megértés mutatkozik az addikcióról.
Az a tény, hogy a szokások jelenléte lelassíthatja az ember személyes növekedését. Alekszandr Puskin nem hiába nevezte a szokást "a boldogság helyettesítőjeként". Az emberek gyakran képesek lemondani a csábító kilátásokról, hogy ne zavarják a kialakult életmódot. Ez a képtelen feláldozni szokásait a további fejlődés érdekében, káros hatással lehet nemcsak a személyiség pszichológiai formálódására, hanem a karrier növekedésére, a társadalmi helyzetre és a személyes életre is. Akármennyire is meggyökeresedett egy szokás, képesnek kell lennie arra, hogy valami értelmesebb dologért lemondjon róla - elvégre csak legyőzi a függőséget, és egyáltalán nem próbálja megváltoztatni a karakterét.
