A világ megszokta, hogy nagy sebességgel éljen: egyre gyorsabb közlekedési módok épülnek, gyors kommunikáció folyik, az emberi tevékenység is felgyorsul. Mintha már kevés óra lenne a napban, mintha nincs idő csak megállni és élvezni az életet. A lassú embereket megvetően szemrehányják, sürgetik, tanítják gyermekkortól kezdve e fajig.
A 19. és 20. században megkezdődött technológiai fejlődés mára oda vezetett, hogy túl gyorsan minden megújul. Az újonnan kiadott kütyük szó szerint elavulnak a szemünk előtt, egyre modernebb és gyorsabb számítógépek, autók és eszközök jelennek meg. A fogyasztói társadalom és a technológiai fejlődés arra készteti az embereket, hogy bekapcsolódjanak ebbe a versenybe, most az ember önértékelése gyakran a zsebében lévő modernebb eszköztől függ. Az állandó vásárlások provokálása és a régiek cseréje egy újra készteti a vállalatokat a kínálat gyors ütemű frissítésére, és az emberek rohannak minél több pénzt keresni a következő vásárláshoz.
A vállalatok munkája
Ezért az élet rohanásának második oka: a gyors nyereség elérése érdekében a vállalatok ösztönzik az élénk üzletemberek munkáját, akik gyorsan kijönnek az üzleti életben, üzletet kötnek, gyorsan beszélnek és gondolkodnak. Mosolygósak, kalandosak, aktívak és nagyon gyorsak. Ez a viselkedési modell példaértékűvé válik az összes többi alkalmazott számára, az ilyen embereket gyorsan előléptetik és ösztönzik. Természetesen ezt a viselkedési mintát akarják követni a munkaadók és a beosztottak. Ki szereti hallgatólagosan hallgatni a hallgatólagos embert, aki sokáig tart a dokumentumok kezelésével és lassan dolgozik? A modern vállalatok túlnyomó többségében ez a viselkedés elfogadhatatlan.
A kapkodás ördögi köre
A modern ember sok időt tölt a munkájával, és a nagyváros lehetőségei sok kísértést jelentenek számára. Az ilyen ember nem csak egész nap szeretne dolgozni, hanem este is lenne ideje és szórakozása. Innentől kezdve a rohanás szokása is megtörténik: gyorsabban haladjon a munkából az egész városon, gyorsan találjon szórakozást vagy dolgokat dolgozzon újra otthon, fogyasszon el egy gyors ételt, és reggel, ha nincs ideje éjszakai összejövetelek után, gyorsan repüljön az irodába. Szinte lehetetlen kitörni egy ilyen körből, különösen, ha ez az életmód már megszokottá vált. Ez nemcsak a modern városok nagyságát foglalja magában, amelyekben hatalmas időt fordítanak a munkából hazafelé ingázással, hanem a lakosság többsége által az idő rossz elosztásának problémáját is.
Hasonló helyzetet ösztönöz az "rövid az élet, siess élni!" Stílusú tömeges hisztéria is. De valójában lehetetlen állandó rohanásban élni, ez természetellenes állapot a természet és az ember számára. Ezért az élet minden pillanatának valódi tudatosítása nem azokban a gondolatokban fog bekövetkezni, hogy hogyan legyen időnk mindent megtenni, hanem békében és csendben, egyedül önmagával vagy szeretteivel.
