A temperamentum az ember veleszületett egyéni tulajdonságai, amelyek meghatározzák a környezeti ingerekre adott reakcióját. A fiziológia és a személyiség pszichológiájának jellemzői befolyásolják a reakció sebességét, egyensúlyát és erejét, amely bizonyos mentális megnyilvánulásokat von maga után: a beszéd sebességét, az arckifejezéseket, a kommunikáció módját, a mobilitást. Eysenck pszichológus négy típust azonosított, és speciális vizsgálatokat javasolt az introverzió vagy az extraverzió és a mentális stabilitás azonosítására.
Utasítás
1. lépés
Az emberi temperamentum pszichofiziológiai jellemző, vagyis kialakulása az ember pszichéjén és fiziológiáján alapul. A természet adja, öröklődést tükröz és csecsemőkorban nyilvánul meg. Figyelheti az újszülötteket, hogy észrevegyék az ingerekre adott különböző reakciókat: vannak, akik gyakran sírnak, gyorsan megijednek, mások szinte mindig nyugodtan viselkednek.
2. lépés
Bizonyított, hogy a temperamentum nem változtatható meg. Kutatások kimutatták, hogy minden ember képes ugyanazokat az érzelmeket átélni és ugyanúgy átélni. De az agykéregben zajló különböző izgalmi és gátlási folyamatok hatására az emberek különböző módon fejezik ki és tapasztalják meg őket: valaki erőszakosan mutat örömöt vagy haragot, valaki nehéz helyzetben is teljesen kiegyensúlyozottnak tűnik. A külső érzelmek nem az egyetlen jel, az ember mentális tulajdonságai olyan tulajdonságokat is befolyásolnak, mint a társasági élet, az állóképesség, a benyomások megváltoztatására való hajlam és a stresszes helyzetekkel szembeni ellenállás képessége.
3. lépés
Eysenck felfedezte a temperamentum két fő jellemzőjét: a stabilitást és az extraverziót / introverziót. Az első meghatározza az érzelmi stabilitást, a második - az ember szociabilitását. Ezen tulajdonságok alapján a tudós négy típust azonosított: szangvinikus (extrovertált, stabil), flegamatikus (introvertált, stabil), melankolikus (introvertált, instabil), kolerikus (extrovertált, instabil).
4. lépés
Gyakran az első, szangvinikus típus jellemzői vonzóbbnak tűnnek, de nem lehet azt mondani, hogy az egyik temperamentum jobb, mint a másik. Mindegyiküknek vannak bizonyos előnyei és hátrányai. Emellett emlékeztetni kell arra, hogy a temperamentum nem az ember jellemét határozza meg, hanem az egyes vonások nevelésének összetettségét. Ezért annak ellenére, hogy lehetetlen megváltoztatni az ember mentális jellemzőit, megtanulhatja irányítani az érzelmeket, kommunikálni más emberekkel és kialakítani gyengeségeit.
