A gyermek és a tanár közötti konfliktus gyakori jelenség a modern életben. Ne engedje magától. Tanítsa meg gyermekét arra, hogy használja a konfliktus példáját a nehéz élethelyzetek megoldására. Ez a készség felnőttkorában többször is hasznos lesz számára.
Utasítás
1. lépés
Tanítsa meg gyermekét arra, hogy a konfliktust kommunikációs képességének kihívásaként érzékelje. Képezd arra, hogy azt gondolja, hogy a nézeteltérés az élet része, amellyel képesnek kell lenned egymásra lépni. A tanárral kialakult konfliktus példájával oktassa gyermekét arra, hogy kijusson a nehéz kommunikációs helyzetekből.
2. lépés
Határozza meg a konfliktus objektív okait. Több is lehet belőlük. Először maga a gyerek lehet hibás. Ilyen helyzetben meg kell változtatnia a viselkedését és bocsánatot kell kérnie. Másodszor, a tanár lehet hibás. Akkor beszélnie kell vele és kérni kell, hogy kérjen bocsánatot. Harmadszor, a konfliktus a körülmények vagy félreértések részévé válhat. Ezekkel is foglalkozni kell a konfliktusban részt vevő felek álláspontjának tisztázása érdekében.
3. lépés
Hívjon "választottbírókat" elhanyagolt helyzetekbe. A társadalom ilyen eszközt biztosít számunkra a konfliktus megoldására független bíróként vagy szakértőként. Felnőttkorban ez lehet szakértői bizottság, szakértői tanács, zsűri. Gyermekkorában a gyermeknek el kell kezdenie tanulni a független felek bevonásának módszereit a konfliktusok megoldása érdekében. Ez lehet más tanár, osztálytárs, iskolaorvos vagy pszichológus.
4. lépés
Tanítsa gyermekének mérsékelt reakciót a konfliktusokra. A nézeteltérések figyelmen kívül hagyása egyik véglet, és nem mindig megfelelő. A botrány legyezése a másik véglet, és szintén ritkán konstruktív. Tanítsa meg gyermekét, hogy maradjon nyugodt, de mégis beszéljen a konfliktus másik felével a problémáról.
