"Ne mondjon le pénztárcájáról és börtönéről" - mondja a nép bölcsessége. Aki nem olyan távoli helyeken járt, az soha többé nem lesz ugyanaz. A börtön légköre bizonyos nyomot hagy minden lakója személyiségében.
Hogyan változtatja meg a börtön a foglyot?
A börtönben való tartózkodás gyökeresen megváltoztatja az ember pszichológiáját, jellemét és világképét. Ezek a változások gyakran nem jobb irányba fordulnak, még akkor sem, ha az illető erkölcsileg erősebbé válik. A magánzárda általában őrült lehet. Öt év börtön után visszafordíthatatlan változások következnek be a pszichében, elvész a személyiség egyénisége, az ember börtönbe állítja a sajátját, és ezek az attitűdök nagyon szorosan ülnek.
A legtöbb ismételt elkövetőt öntudatlanul kell elkapni, hogy visszamehessen a börtönbe. A vadonban szokatlan számukra, változékony, nem világos, hogyan kell viselkedni és merre tovább. Talán egy bizonyos státuszt és tekintélyt elnyertek a börtönben, amelyet nehezen adtak meg. A szabadságban ez a státusz nem jelent semmit, a társadalom rákényszeríti egy korábbi elítélt megbélyegzését. Külsőleg a börtönben ülők is változnak: gyakran hideg, tüskés tekintetük van, sokan kiütött fogakkal és eltört belső szervekkel térnek vissza.
Pszichológiai változások a börtön személyzetében
A javítóintézetek mentálisan is deformálódtak. Figyelemre méltó a híres Stanfordi börtönkísérlet, amelyet amerikai pszichológusok végeztek a múlt század hetvenes éveiben. Az egyetem folyosóján felállított feltételes börtönben az önkéntesek rabok és őrök szerepét töltötték be. Gyorsan felfogták szerepüket, és már a kísérlet második napján veszélyes konfliktusok kezdődtek a foglyok és az őrök között. Az őrök harmada szadista hajlamot mutatott. A legerősebb megrázkódtatás miatt két foglyot idő előtt ki kellett venni a kísérletből; sokukban érzelmi szorongás alakult ki. A kísérlet idő előtt befejeződött. Ez a kísérlet bebizonyította, hogy a helyzet sokkal inkább érinti az embert, mint személyes hozzáállása és nevelése.
A börtönőrök gyorsan durván, keményekké, fölényessé válnak, ugyanakkor hatalmas pszichológiai és idegi stresszt tapasztalnak.
A javítóintézetek alkalmazottai gyakran alkalmazzák a fogvatartottak szokásait: zsargont, zenei preferenciákat. Elveszítik a kezdeményezőkészséget, elveszítik az empátia képességét, ingerlékenységet, konfliktusokat, érzéketlenséget okoznak. Az ilyen mentális deformáció szélsőséges formája a börtönőrök támadása, sértése, durvasága, szadizmusa.
