A derealizáció olyan állapot, amelyben a környező valóság megfelelő érzékelése zavart. A torzítás érzése néhány pillanatig vagy óráig, vagy több napig, hétig tarthat.
Az orvosok nem különböztetik meg a derealizációt külön mentális betegségként. Gyakrabban egy kóros érzés jár további tünetként. Az esetek elsöprő többségében a valóság zavart észlelése kombinálódik a deperszonalizációnak nevezett állapottal. Erre tekintettel a derealizáció-deperszonalizáció szindróma kiemelkedik a betegségek közül.
A derealizáció önmagában általában egy pszichotikus / neurotikus rendellenesség eredménye. Ebben az állapotban az ember teljesen épeszű marad, őt általában nem téveszmék vagy hallucinációk követik, nem veszíti el önuralmát, képes kritikusan viszonyulni állapotához.
Meg kell jegyezni, hogy a valószerűtlenség állapota néha nem mentális rendellenesség, hanem a jelenlegi állapot következménye. Például kényszerített vagy szándékos alváshiány vagy súlyos stressz idején az ember hasonló érzéseket tapasztalhat, távoli és „hamisnak” érzékeli a világot.
A derealizáció érzését kísérő tünetek:
- a környező valóság nem megfelelő felfogása: a tárgyak, tárgyak, más emberek távolinak tűnnek, minden esemény úgy történik, mintha egy álom lenne;
- a környező világ homályosnak, "porosnak" tekinthető;
- néha a derealizáció hátterében olyan érzés tapasztalható, hogy az idő folyamata változik, az autók túl gyorsan haladnak, vagy éppen ellenkezőleg, alig másznak végig az úton;
- egyes esetekben az állapotot deja vu vagy jame vu kíséri;
- a hangok észlelése is változik: távolinak, süketnek, homályosnak, olvashatatlannak tűnnek;
- a derealizáció tünete a tapintási, ízérzés megváltozása is lehet;
- torzul a színek és árnyalatok észlelése; a körülöttük lévő világ színei elhalványulnak vagy túl élénkek lesznek.
A derealizáció kialakulását kiváltó okok között a lehetséges mentális patológia, stressz vagy alvási problémák mellett a következők vannak:
- valamiféle traumatikus esemény, amely komoly nyomot hagyott az ember állapotában; lehet mind egy szeretett ember halála, mind fizikai, érzelmi bántalmazás;
- a test különböző igényeinek megfosztása, nem feltétlenül csak az alvás; ebben az esetben a derealizáció érzését a psziché egyfajta védőmechanizmusának tekintik;
- az orvosok megjegyzik, hogy a világ helytelen felfogásának állapota gyakran azokban az emberekben alakul ki, akik az ideál felé vonzódnak, akik hajlamosak a fájdalmas (nem megfelelő) perfekcionizmusra;
- a fáradtság (erkölcsi és fizikai), kimerültség, a pihenésre és pihenésre való erős igény bizonyos esetekben a derealizáció érzésének kialakulásának alapjául is szolgál.
Fontos megjegyezni, hogy a derealizáció depresszió, súlyos szorongás és kóros szorongás hátterében jelentkezhet.
Ha a világ zavart felfogása állandóan vagy túl gyakran kíséri az embert, akkor nemcsak a szokásos életét kell helyrehozni, hanem pszichiátertől, pszichoterapeutától is segítséget kell kérni.
Gyakran a prognózis ennek a rendellenességnek a kezelésében kedvező, és a gyógyulás fokozatosan történik. A terápia mindkét vényköteles gyógyszert alkalmazza, beleértve azokat, amelyek csökkentik a szorongást és javítják az alvást, valamint a pszichoterápiát.
