Mi A Nosztalgia

Tartalomjegyzék:

Mi A Nosztalgia
Mi A Nosztalgia

Videó: Mi A Nosztalgia

Videó: Mi A Nosztalgia
Videó: Oh Babar - Nosztalgia 2024, Lehet
Anonim

A múlt képek és érzelmek, gondolatok és asszociációk formájában tér vissza az emberhez. Néha ezek az emlékek nosztalgiának nevezett érzéssel társulnak. Rendszerint ezt az érzést a múlt utáni vágyakozás okozza, de könnyű, könnyű szomorúság, ha a múlt pozitív megvilágításban jelenik meg. Mi a nosztalgia és miért merül fel?

Mi a nosztalgia
Mi a nosztalgia

Utasítás

1. lépés

Először nosztalgiát diagnosztizáltak a hazájukra vágyó bevándorlókban. Idealizálták hazájukat, úgy érezték, hogy elszakadtak gyermekkoruk világától. De a pszichológusok csak a 20. század második felében kezdték elemezni a nosztalgiát, amikor szükségessé vált a bevándorlók alkalmazkodására gondolni, és a pszichológia mint tudomány fejlettségi szintje korábban nem volt elegendő az ilyen jellegű kutatásokhoz.

2. lépés

A nosztalgia nem korlátozódik a bevándorlók érzéseire, az emberek többsége tudja. Minél tovább halad az ember kellemes emlékei, annál valószínűbb, hogy nosztalgiát fog érezni. A pszichológusok ezt az érzést társítják a szelektív memorizálással, mert amikor a helyzet már nem érinti az embert, nem tudja értékelni negatív tulajdonságait. Csak képe van, olyan helyzet, amelynél egyes pozitív részletek eltúlozhatók, míg mások, negatívak, csökkennek és jelentéktelennek tűnnek. És valahányszor az ember gondolataival visszatér a helyzethez, az kezd jobbnak tűnni, mint annak idején látszott.

3. lépés

Gyakran mondják, hogy ez azért van, mert az ember nem tartja meg azt, amije van. De meg kell tanulni objektíven megítélni a megtörtént eseményeket, és nem találni előnyöket az elveszettekben, különben fennáll annak a veszélye, hogy a múltban kezdjen élni. A nosztalgia a múlt utáni vágyakozás, idealizált megvilágításban, ami az embereket emlékekkel éli meg, és nem reagál a jelenlegi idő szükségleteire.

4. lépés

A nosztalgia szorításában lévő emberek a múlt képein fürdenek, és a jelen nem foglalkoztatja őket eléggé. Talán nem is lenne olyan rossz, ha nem veszítenék el kapcsolatukat kortárs valóságukkal. Olyanokká válnak, mint az álmodozók, akik a valóság számára is helyettesítőt hoznak létre maguknak. A nosztalgiára hajlamos emberek számára a legfontosabb felismerni, hogy a jövő a jelenben zajlik, és minden percben itt és most kell lenned. Végül is a múlt önmagában nem adhat boldogságot, csupán délibáb, fantom.