Nincs olyan ember a világon, aki ne szeretne kommunikálni a saját fajtájával. És nem mindegy, hogy milyen kapcsolat lesz: embercsoport vagy pár között. Barátságosak vagy ügyesek. Bármely kapcsolatnak megvan a saját algoritmusa.
A kommunikációs készségek, a saját és más emberek teljes koncepciójának és használatának megértéséhez meg kell értenie a születésétől kezdve az emberi pszichében kialakulását, valamint bizonyos körülmények között értékelnie kell a változásokat és okokat. A kölcsönös kommunikációhoz meg kell vizsgálni, hogy a hagyományok által lefektetett szokások és téveszmék, az egyén életében élő társadalom követelményei hogyan tudnak beavatkozni vagy segíteni. Az egyének közötti kapcsolatok fontos szerepet játszanak minden ember életében. Ez annak a kapcsolatnak köszönhető, amely maga a személy és a környezete között van. És nem számít, hogy az illető aktív-e önmagában, vagy visszahúzódó, ez a kapcsolat mindenképpen bekövetkezik, csak nem fog működni annak figyelmen kívül hagyása.
A legkevésbé a személyes kapcsolatokban a személyes és társadalmi tapasztalatok állnak. Ezeknek a kapcsolatoknak a lefolyását politikai, gazdasági és társadalmi tényezők befolyásolhatják, és ösztönzőjükké válik maga a személy vagy az emberek egy bizonyos csoportja. Bármely személy, mintha csak bizonyos számú csoport partnere lenne. Ezek lehetnek társadalmi és családi csoportok.
A kölcsönhatás különböző nemzetiségű, szakmájú, nemű, korú emberek között fordulhat elő. De elsősorban a köztük fennálló viszonyt befolyásolják az előző csoportokban elfogadott kapcsolatok. Az egyének közötti kapcsolatoknak folyamatosan fejlődniük kell, statikus képük nem lehet, a kapcsolatok megváltoztatása mellett maguk a csoport tagjai is változnak. Azoknak a kapcsolatoknak, amelyek nem léptek új szintre, vagy valamilyen módon nem változtak, a jövőben nem lesz határozott jelentése, és egyszerűen szétesnek.
Az egyének közötti kapcsolatoknak három fő összetevője van: viselkedési, kognitív és érzelmi-szenzoros. A kapcsolat nagy részét a harmadik komponens alkotja, amely lehet pozitív vagy negatív.
Az érzelmi-szenzoros alap már kora gyermekkorban megjelenik, és bizonyos szakaszokon megy keresztül. Az anyával való kapcsolat szintén elsődleges lehet. Időtartamuk a gyermek körülbelül két éve. Ekkor határozzák meg, hogy a baba hogyan viszonyul a körülötte lévő világhoz, és mindez az anyával való kommunikáción és megértésen múlik.
