Ahhoz, hogy elolvashasd egy másik ember gondolatait, nem kell pszichésnek lenned a huszonötödik generációban. Elég, ha van megfigyelés és minimális képzelőerő. Természetesen nem gondolatok szó szerinti olvasásáról beszélünk, hanem arról, hogy legalább nagyjából kitaláljuk, mi zajlik az ember lelkében ebben a pillanatban.
Utasítás
1. lépés
Vizsgálja meg közelebbről, hogyan jár ez a személy. Ha a vállát kinyújtják, a lépése könnyű, ruganyos, a karjai mintha ritmikusan átvágnák a levegőt, valószínűleg ez a személy magabiztos, legalábbis egyelőre. Ha éppen ellenkezőleg, az ember görnyedten gördül le, lehajtja a vállát, úgy jár, mintha minden lépést hihetetlen nehézségekkel adnának meg neki, akkor talán fél valamitől vagy aggódik valami miatt. Bár valószínű, hogy az illető egyszerűen nagyon fáradt vagy nem érzi jól magát.
2. lépés
Nézze meg az alkalmi viselet színét és stílusát. Ez nem azt jelenti, hogy a fekete egyértelműen társulhat a depressziós hangulathoz. Talán ennek a témának a fő jellemvonása a praktikum. Az élénk színű ruhák azonban szinte mindig azt jelzik, hogy az ember élvezi az életet, és a ruhája irizálásán keresztül még egy pozitív megjegyzéssel akarja ellátni.
3. lépés
Figyeljen arra, hogy az illető hogyan viselkedik a nyilvánosság előtt. Ha kifelé nyugodt és méltósággal teli, nézze meg közelebbről a kezét. Ha a zsebében tartja őket, akkor nagyon jó mindenben, ami történik, és gondolkodik valamiről, ami saját. Ha folyamatosan keresztben tartja a mellkasán, vagy a gyomrához van kötve, akkor igyekszik ily módon megvédeni magát a külvilágtól, miközben lelke nyugtalan. Remegő kezek ideges vagy valami félő embert árulnak el.
4. lépés
Hallgasd meg, hogyan beszél. Ha beszéde gördülékeny és gördülékeny, akkor vagy ez a személy próbál hatni, vagy szereti, ha meghallgatják. Ha a beszédet szinte minden mondat után köhögés szakítja meg, akkor a megfigyelés tárgya egyszerűen aggódik. A hangban egy sikító hang azt bizonyítja, hogy az ember stresszt tapasztal, még akkor is, ha kifelé békésnek tűnik.
5. lépés
Ne felejtsd el az arckifejezéseket és a gesztusokat. Az áhítatos arckifejezések nem a történések iránti közönyről beszélnek, hanem arról, hogy az ember belsőleg átél valamiféle drámát, de nem akarja elárulni. Állandó, önkéntelen vállrándítás azt jelzi, hogy egy személy kételkedik vagy nem bízik magában. Az aktív gesztusok és az élénk arckifejezések elárulják egyesek testtartását abban a vágyban, hogy mások megértsék őket.
