Egy felnőtt és egy gyermek viselkedése nagyon eltérő. De valaki felnőtt korában is néha öntudatlanul viselkedik, de vannak, akik még iskolában megtanultak felelősséget vállalni. Az ember nem fizikai évekből nő fel, hanem abból, amit el kellett viselnie.
Az emberi változás folyamata fokozatosan megy végbe, és a lényeg nem a fizikai átalakulásban van, hanem a pszichológiai korban. Először gyermeki gondatlanság, majd fiatalos maximalizmus, de fokozatosan mindezt tolerancia és nyugalom váltja fel. Ha 15 évesen őszintén ki tudta fejezni a gondolatait, akkor 20 után számolnia kell másokkal, mivel a jólét sokszor rajtuk múlik.
Kor és felelősség
Elég gyakran a pszichológusok társítják a felnőtté válást az egyén vállára eső kötelezettségekkel. Minél több funkciót tölt be az ember, annál gyorsabban növekszik. Ha gyermekkorában a gyermeknek megvannak a maga felelősségei, ha megérti, hogy valamit tennie kell, hogy senki sem pótolja, és a teljesítés elmulasztása szörnyű következményekhez vezet, akkor gyorsan megtanulja a függetlenséget. Ha a szülők megvédik a gyermeket a stressztől, bármikor készek a biztosításra, akkor a baba egyszerűen nem hajlandó növekedni, ez számára nem jövedelmező.
A család, a gyerekek nagyon gyorsan felnőnek. Amikor egy partner, gyerekek és egy üres hűtőszekrény vár otthon, az ember mozgósítja erejét, keresi a kiutat, döntéseket hoz, és ez felnőtté teszi. A pszichológiai életkor növekedéséhez nagyban hozzájárul a szociális funkciók feladásának képtelensége, a keresés és a valakinek támogatása.
Az élet intenzitása
Minden ember a maga tempójában él. Valaki nagyon keveset csinál egy évben, valaki pedig túl sokat. Gyors módban élve intenzívebben érlelődik. Minél több esemény telt el, annál több körülmény él, annál gyorsabban halmozódik fel a tapasztalat, világi bölcsesség támad. Ez jól látható azoknál a gyermekeknél, akik gyakran mozogtak, könnyen megértik az embereket, tudják, hogyan kell alkalmazkodni a csapatokhoz, és nagy magasságokat érnek el.
Bármely tapasztalat lehetőséget nyújt önállóbbá és fontosabbá válásra, de nincs szükség az elméleti ismeretek és a gyakorlati készségek összekeverésére. Néha az ember oktatást kap, rengeteg könyvet olvas, több tucat szemináriumot tart, ugyanakkor nem valósítja meg mindazt, amit kapott. Ez nem segíti elő a növekedést, csak növeli a tudatalattiban tétlen eszközök számát. Csak a tevékenység ad lehetőséget a változásra, csak a sikerek és a hibák adnak nagyon fontos élményt. Fontos a munka, a tanultak gyakorlati alkalmazása, a folyamat javítása, változtatások és kiigazítások.
A felnőtt egy független ember, aki csak önmagára támaszkodik, nem függ mások véleményétől, kényelmes körülményeket teremthet az élet számára, és megérti azt is, amit a jövőben szeretne, megpróbálja sokkal jobbá tenni holnapját.
