A "spirituális táplálék" kifejezés már régóta ismertté vált olyan mértékben, hogy az emberek néha nem gondolkodnak azon, hogy mi rejlik e fogalom mögött, és hogy olyan fontos-e ezt kapni. Talán van valamilyen életkor vagy más határ, amelyen túl eltűnik az igénye?
Nem kell elmagyarázni, hogy mi az étel a szokásos értelemben. Ez táplálja, telíti, energiát ad a fizikai test növekedéséhez és fejlődéséhez. Enélkül a test gyengülni, fájni és hervadni kezd. Az élelem hosszú távú hiánya halálhoz vezet. Ezek egyszerű igazságok, amelyeket senkinek sem kell bizonyítania. De nem mindenki gondolja, hogy a szellemi táplálék nem kevesebbet jelent az ember számára, a tudatnak, a mentális fejlődésnek.
Mire szolgál a spirituális táplálék?
Ha egy személy nem kapja meg azt, ami e fogalom alatt rejlik, akkor nem fejlődik, nem növekszik lelkileg és végső soron leépül. Ma már széles körben ismertek olyan esetek, amikor a gyermekeket a körülmények miatt már korán elszigetelték a társadalomból. Visszatérve a társadalomba, túlnyomó többségük sem intellektuálisan, sem pszichológiailag nem volt képes utolérni társait. Sajnos, de a csodálatos történet, amelyet R. Kipling mondott a "Dzsungel könyvében", nem más, mint egy mese.
Rudyard Kipling Dzsungel könyve Oroszországban Mowgli néven is ismert.
De még a felnőtté válás is, aki nélkülözi a szellemi táplálékot, annak szükségességét, személyes tulajdonságaiban lényegesen alulmarad azzal, aki nem állt meg a lelki fejlődésben. Az a személy, akinek szükségletei a „fogyasztás és szaporodás” képletre redukálódnak, nem különbözik túlságosan az elsőbbségtől.
Sokan emlékeznek az Újszövetség kifejezésére: "Boldogok a szellemben szegények, mert az övék a mennyek országa", de nem mindenki érti annak jelentését. Alekszej Pavlovszkij érdekes értelmezést ad az "Éjszaka a Gecsemáné kertjében" című könyvében.
A könyv az Ó- és az Újszövetség leghíresebb tantárgyainak eredeti értelmezését mutatja be.
„Koldusok lélekben” azok, akiknek szelleme éhes; ételt igényel. És a szellem számára természetesen csak szellemi táplálék alkalmas. Ezek az emberek érzik szükségét a spirituális növekedésnek, folyamatosan törekedve a saját fejlődésükre, képesek felemelkedni a szellem valódi magasságaiba.
Mi tekinthető szellemi tápláléknak
Szokás ezt a koncepciót a kultúra és a művészet vívmányaként említeni, amelyeket az emberiség felhalmozott a létezés teljes története során. És ez helyes. De egy ilyen meghatározás nem lenne teljes.
A spirituális táplálék az, ami lehetővé teszi az ember számára, hogy növelje személyes, kulturális, erkölcsi potenciálját. És ez nemcsak az irodalom, a zene, a tudomány és az emberi kultúra egyéb eredményei.
Először is maga az ember lelki tapasztalata, amelynek prizmáján keresztül érzékeli a civilizáció összes vívmányát. Lenyomásai, reflexiói és tapasztalatai előfeltételei a kulturális értékek felfogásának. Természetesen személyes kreativitása az egyik vezető szerepet tölti be a spirituális fejlődésben. Az, hogy irodalmi művet készít-e, vagy egyszerűen berendez egy nyaralót, nem annyira fontos. Mindenesetre ez egy kreatív cselekedet, bár más léptékű. A kreativitásban pedig az ember önmagát kifejezve képes jobban megérteni lényegét, a körülötte lévő világot és az embereket. És ez kora gyermekkortól az élet folytatásáig történik.
