Nehéz egyértelmű választ adni arra a kérdésre, hogy mire van szüksége az embernek ahhoz, hogy boldog legyen. Ez túl egyéni, bár a kutatók többször is megpróbálták kiemelni a legtöbb ember számára fontos fő tényezőket. Véleményük szerint az ember igényeinek kielégítése közelebb hozza a boldogság állapotához.
A boldogság, mint az ember igényeinek kielégítése
A boldogság meglehetősen szubjektív fogalom. Gyakran az ember boldogtalannak érzi magát, miközben hiányzik belőle valami, amire valóban szüksége van, vagy amit szükségesnek tart magának. A 20. század 40-es éveiben A. Maslow amerikai pszichológus olyan elméletet javasolt a társadalom számára, amelyet "Maslow igényeinek piramisának" neveztek.
A piramis az emberi szükségletek következő hét szintjét tartalmazza növekvő sorrendben:
- fiziológiai (alvás, táplálkozás, egészség, ruházat, lakhatás, szexuális kapcsolatok); - a biztonság iránti igény (védelem, stabilitás és kényelem, bizalomérzet); - társas (kommunikáció, társadalmi csoporthoz tartozás, közös tevékenység, család, barátok, szeretet); - mások önigazolása és elismerése (siker, karrier, presztízs, önbecsülés, hatalom); - megismerés (új információk keresése és fogadása, különféle készségek elsajátítása); - esztétikai (szépség, harmónia, rend); - önmegvalósítás (önkifejezés és képességek megvalósítása, önfejlesztés).
Mint Maslow elmondta, az embereket általában akkor motiválja a következő szintre lépés, ha az előző szint igényei legalább részben kielégülnek. Ugyanakkor az ember arra törekedhet és dolgozhat, hogy egyszerre több célt érjen el, de az alapszint legsürgősebb igénye mindig fontosabb, mint a magasabb ügyek. Ha betartja ezt a logikát, akkor az embernek minél boldogabbnak kell lennie, annál jobban kielégítik igényeit a különböző területeken.
Egyéni megközelítés
A mindenféle elmélet ésszerűsége és következetessége ellenére az emberi egyéniség fontos szerepet játszik, ezért a különböző embereknek különböző igényeik vannak, különböző módon kifejezve. Például az extrém szerelmeseknek kevés biztonságra van szükségük. Egy tudós számára néha az új információk megszerzése fontosabb lehet, mint a társadalmi igények és kényelem. Egyesek számára a szépség iránti vágy érvényesül az önmegerősítés vágya felett. Valaki önellátóbb, míg valakinek állandó tartózkodásra van szüksége az emberek társaságában. Valaki az élet értelmét látja a gyerekekben, míg valaki elmerül az ötleteiben. Vannak olyan emberek is, akik remetének élnek, és megelégszenek a minimummal. Maga Maslow szerint bizonyos igények prioritása az ember életkorától függ.
Nyilvánvaló, hogy mindenkinek más és más a boldogság és a vágy fogalma. De vitatható, hogy a boldogság a vágyak kielégítésétől függ-e. Végül is vannak olyan emberek, akik legtöbbször jókedvűek, és vannak, akik a körülményektől függetlenül szinte mindig boldogtalanok. Gyakran azt gondolja az ember, hogy miután várva várt dolgokat kapott, végül boldoggá válik, de a gyakorlatban ez másképp alakul, mert az emberek vágyai végtelenek, és amikor az egyik célt elérik, jön egy másik. Ebből arra következtethetünk, hogy a boldogság szempontjából fontos látni a jót abban, ami már az életben van, és értékelni kell, miközben többre kell törekedni. Élvezni kell a pillanatot. És azt is tudnia kell, mit akar, azaz. hogy megkülönböztessék valódi vágyaikat a kívülről kényszerítettektől.
A fiziológia befolyásolja a boldogtalan vagy boldogság szubjektív érzését is. Az endogén depresszióban szenvedők alacsony szerotonin- és endorfin-, örömhormonszinttel rendelkeznek, ezért állandóan depressziós pszichés állapotban vannak. Így a jó egészség, valamint a hormonok, vitaminok és ásványi anyagok egyensúlya a testben szintén elengedhetetlennek tekinthető a boldogság szempontjából.
