Az emberek verseket írnak az élet, az emberek és az Isten iránti szeretetről. Egyeseknél nagyon jók, másoknál gyengék, naivak. Ez érthető és természetes, mert az emberek készségszintje eltérő. Vannak szerzők, akik verseket címeznek maguknak. Mi az ok? Erre a kérdésre lehetetlen egyértelmű választ adni, mert minden az emberen múlik.
Utasítás
1. lépés
A hormonális háttér éles változása miatt a serdülők mindent túl súlyosbítva érzékelnek, érzékenyekké és kiszolgáltatottá válnak, konfliktusba kerülnek a szülõkkel, rokonokkal és tanárokkal. Úgy tűnik számukra, hogy a felnőttek egyáltalán nem értik őket, közömbösek problémáik iránt. Ha ehhez viszonzatlan szerelem jár, a hallgató súlyos depresszióba eshet, és eldöntheti, hogy nincs boldogság az életben, senkinek nincs szüksége rá, senki sem szereti és nem érti. Hogy elkerülje ezeket az elnyomó gondolatokat, a gyermek szerelmes verseket állít össze magának címezve. Az ilyen versek egyfajta "gyógyszerek" a kialakult depresszióra. Az ilyen kreativitás a külvilág elleni haragról beszél.
2. lépés
Ellentétes helyzet is előfordulhat, például egy benyomást keltő tinédzser annyira boldog, hogy elért viszonosságot egy szeretettől, hogy elárasztják az érzelmek, azt akarja mondani az egész világnak, hogy szeretik. Tehát sorokat kapunk az önszeretetről. Ilyen versekben megismerheti az öröm és a boldogság jegyét.
3. lépés
Érettebb korban ez más okokkal magyarázható. Például az embernek valamilyen oknál fogva nem alakul ki kapcsolata rokonokkal, barátokkal és kollégákkal, semmilyen módon nem tudja rendezni a személyes életét. Arogánsnak tartják, míg egyszerűen túlságosan benyomható. Szerelmes verseket kreálva a szerző mintha menekülne a kellemetlen valóság elől, és mindenki másnak elmagyarázza, hogy valójában egyáltalán nem arrogáns, rengeteg érdeme van, és van mit szeretnie.
4. lépés
Van, amikor a szerző verseket készít a saját szeretetéről, őszintén bízva ellenállhatatlanságában, kiváló tulajdonságaiban, varázsában. Modellnek, minden erény színvonalának tartja magát. Az ilyen ember magasztosítja. Ez már a legerősebb egoizmus (az egocentrizmus küszöbén) és a mentális rendellenesség keresztezése.
