A tévedéstől való félelem sok embert üldöz, tekintet nélkül teljesítményükre, életkorukra és társadalmi helyzetükre. Honnan ered a tévedéstől való félelem, és hogyan lehet ezt legyőzni?
Számos híres kifejezés szól a tévedéstől való félelemről. Tőlük megtudhatja, hogy az emberi természet hibázni, és csak az nem téved, aki semmit sem tesz. Ennek a félelemnek az okai azonban minden egyes esetben eltérőek lehetnek. Valójában csak két fő motívum létezik. Közülük az első társul a társadalommal, a másik pedig magával az emberrel.
A félelem külső okai
Sokan haboznak valami komoly cselekedettel, nem annyira azért, mert félnek a kudarctól, hanem attól, hogy félnek a nyilvános elítéléstől vagy a cenzúrától. Gyakran az ilyen anti-motiváció egy rejtett alacsonyabbrendűség-komplexum következménye: az ember annyira függ a közvéleménytől, hogy elveszíti a saját döntési képességét.
Ez a jelenség gyakran fordul elő olyan esetekben, amikor a gyereket túl szigorú szülők nevelték fel, akik a legkisebb bűncselekmények miatt is megbüntették. Az ilyen nevelés eredménye lehet az önakarat hiánya és megbénító félelem az elítéléstől és a csúfolódástól való csúfolódástól. Általános szabály, hogy az ilyen emberek egész életükben egy kiszabott kisebbrendűségi komplexussal küzdenek, nem mindig vallják be, hogy nekik van.
Néha az emberek hajlamosak a szokásos lustaságot és a döntéshozatalra való hajlandóságot a hibáktól való félelemben leplezni.
A félelem belülről nőhet
A vereségtől való félelmet kiváltó belső okok leggyakrabban a felelősségtől való banális félelem és a vereséghez való tudatalatti gondolkodásmód. Alapvetően mindenfajta felelősséget elkerülnek az infantilis karakterű emberek, akik nem akarják elfogadni a "felnőtt" szabályokat. A kudarc hozzáállása pedig, amely jelentősen csökkenti a siker valószínűségét, a pesszimista életszemlélet és a képességek elfogult értékelésének következménye.
Természetesen az a személy, aki bízik a kudarcban, valószínűleg hibázik, és egymás után több ilyen kudarc elhiteti vele, hogy a legjobb lemondani a próbálkozásról, nehogy csalódást érezzen.
A félelem legyőzése és a hibákból való tanulás megtanulása fontos lépés a személyes fejlődés felé.
Ezenkívül a tévedéstől való félelem jellemző a perfekcionistákra, vagyis azokra az emberekre, akik kitartóan törekednek a kiválóságra bármely területen. Olyan eltúlzott követelményeket támasztanak önmagukkal és cselekedeteik eredményével kapcsolatban, hogy lehetetlen azokat pontosan elérni. Ennek eredményeként a perfekcionisták csak akkor lépnek be a játékba, ha 100% -ban biztosak a sikerben, és a tévedéstől való félelem visszatartja őket a többitől.
