A konfliktus az egyik kellemetlen helyzet bármely társadalomban vagy szervezetben. Sok negatív érzelmet és élményt okoz. De a pszichológusok úgy vélik, hogy egyszerre nyújt lehetőséget az új fejlődésre, a kapcsolatok új szintjéhez való hozzáférésre. Mind a pártoktól, mind a vezetéstől függ. A konfliktus időbeni azonosításához meg kell ismernie annak fő megnyilvánulásait.
Utasítás
1. lépés
Keresse meg a konfliktus fő jeleit. Először is vannak alanyok - csoportok vagy egyes emberek, különben nem létezhet. Közöttük ellentétes, egymást kizáró álláspontok, vélemények vannak bármely kérdésben, értékben vagy meggyőződésben. Vagy nézeteltérések merülnek fel egy olyan tárgy kapcsán, amelyet nem lehet megosztani a résztvevők között. És ha ebben a pillanatban a felek nem döntöttek, akkor a konfliktus súlyosbodik. Az emberek arra vágynak, hogy folytassák a konfliktusok kölcsönhatását saját érdekeik érdekében.
2. lépés
Figyelje meg a résztvevőket, alkalmazottakat. A konfrontáció általában gyulladt szenvedélyt, fokozott érzelmi hátteret, agressziót és szorongást okoz. Tudja meg, van-e elkötelezettség és támogatás más emberektől, alkalmazottaktól, azaz Csoportok alakulnak? Kemény konfrontáció van, megtagadják az engedményeket.
3. lépés
Ha a konfliktust nem oldják meg, hanem lecsillapítják, az azt jelenti, hogy látens formába került. Keresse meg a következő jeleket: a résztvevők közötti kapcsolatok formalitása és minimalizálása, kizárólag a szervezetben elfogadott szabályokra és eljárásokra hagyatkozás, nyilvános események elhallgattatása és szabotálása, a csoportos döntések meghozatalában elért haladás és bármilyen interakció hiánya, rejtett cselekedetek a ellenség. A harc rejtett formájával kifelé teljesen láthatatlan lehet, a felek még jóakaratot is mutatnak, de a konfliktus fő jele az lesz, hogy nem képesek együtt cselekedni, és konstruktív vagy elvárt eredményre jutnak.
4. lépés
Határozza meg, hogy létrejöttek-e a konfliktusok feltételei. Először is, a résztvevők tudatos és aktív cselekedetekre törekednek, megpróbálva kárt okozni az ellenfélnek. A cselekvés lehet informatív (pletyka, információszivárgás, hazugság) és fizikai. Ebben az esetben az egyik résztvevő ellentmondásos cselekedetekbe kezd, a második elfogadja azokat saját maga ellen irányítva, és aktív konfrontációt is kezd. Az a vágy, hogy megtartsák saját álláspontjukat, és mindenképpen megrendítsék az ellenség álláspontját. Ha a második nem kezdett válaszolni, akkor a konfliktust nem tekintik telepítettnek, és konfliktushelyzetnek hívják.
5. lépés
Elemezze, hogy a konfliktus az emberek közötti személyes elutasítás alapján keletkezett-e. A "tünetek" állandó elégedetlenség, ugratás, csúfolódás, kölcsönös vádak, az agresszió, a negativitás éles kifejezése lesz. A személyes elutasítás hátterében zajló összecsapásoknak erős érzelmi konnotációja van, ezért a szabotázs és az informális konfrontáció nyilvánul meg. Az ilyen konfliktusokat ritkán lehet konstruktívan megoldani, de általában látens formában léteznek.
