Az egész életen át a szégyenérzet sokszor felkeres minden embert. És ha egyesek számára ez az érzés múlandó és gyorsan feledésbe merül, akkor mások számára megszállottá és elnyomóvá válik. A szégyenérzet állandó jelenléte megakadályozza az embert abban, hogy teljes mértékben fejlődjön, kapcsolatokat építsen ki a körülötte lévő emberekkel, sőt normális életet éljen. Milyen szerepet játszik a szégyen az emberi pszichében?
Amikor egy személy állandó szégyent érez cselekedetei, gondolatai vagy cselekedetei miatt, akkor személyiségpótlás következik be. A szégyen döntő szerepet játszik a valóság pszichológiai felfogásában, ezáltal az ember elbizonytalanodik. Az ilyen ember gyakran nem tudja, mit akar valójában, sőt nem megfelelően érzékeli az érzelmeit.
Az, hogy képtelen kifejezni érzelmeit és érzelmeit, amiért "természetesen" szégyelli, az ember társadalmi elszigeteltségéhez vezet. Az ilyen ember nem képes kapcsolatot létesíteni a külvilággal, mind a személyes életében, mind a munkahelyén. A szégyen érzése nem válhat elsöprővé egyetlen pillanat alatt, egy ilyen pszichológiai probléma gyermekkorból vezet egy történetet.
A szülők szégyenérzetük révén arra törekszenek, hogy engedelmessé tegyék a gyermeket, anélkül, hogy figyelembe vennék az ilyen nevelés következményeit. A kis ember szégyelli a rossz osztályzatokat és viselkedést, sőt saját betegségeit is, mert felborítja szüleit. Az idő múlásával a szégyenérzet szükségessé és ismertté válik a gyermek számára. A szülők a szükséges szeretetet és megértést egy állandó szégyenérzettel helyettesítik. A gyermek a szülői szeretetet csak az aljasság prizmáján keresztül kezdi érzékelni. Végül is a felnőttek csak az alapos bűnbánatot követően hagyják abba a csínytevéseket.
A felnőttkorba átjutva ez az érzés romboló energiát hordoz az illető személyiségében. A szégyenérzet megakadályozza, hogy az ember önmaga legyen, az élet minden megnyilvánulását elutasítják és kritizálják, ami zsákutcába vezet. A teljes működéshez szükséges emberi psziché minden érzést megkövetel, beleértve a szégyent is. Röpke szégyenérzet védi és támogatja az emberi pszichét. Ezért olyan nehéz az egyszeri és az állandó szégyen határán lenni.
Annak érdekében, hogy harmóniában élhessen önmagával és a környező valósággal, az embernek ismernie és helyesen kell észlelnie pszichéjének minden jellemzőjét. Az élet fő szempontjainak ismerete, amiért az ember szégyelli, és az ezek kiküszöbölésére irányuló megfelelő munka elősegíti a harmonikus fejlődést és a társadalom teljes jogú tagjának érzését.
