Sok ember számára egyfajta problémát jelenthet az a helyzet, amelyben választania kell a racionális és az érzelmi élet között. Lehetetlen egyértelműen kijelenteni, hogy csak a szív diktátumát, vagy éppen ellenkezőleg, az ész érveit kell követni, mivel sok minden függ a konkrét esettől.
Ideális esetben a személyiség érzelmi és racionális komponensei harmonikus uniót alkotnak, de a valóságban ezek az összetevők sokkal gyakrabban ütköznek egymással, ami stresszhez és szorongáshoz vezet. Ilyen helyzetben meg kell választani, hogy mit adjon előnyben.
Az intelligens megközelítés előnyei
A modern világ meglehetősen súlyos feltételeket diktál a túléléshez és a sikerhez, és a racionális életszemlélettel rendelkező emberek általában hatékonyabban járnak el, jobb eredményeket érnek el, mint azok, akik az érzésekre és az érzelmekre támaszkodnak. Azonban nem mindenki választja a vagyont, a karriert és a társadalmi státuszt fő életprioritásának. Sokak számára az élet "sikerének" sokkal fontosabb kritériuma a más emberekkel való kapcsolat, a barátság, a szeretet, a népszerűség. Ebben az esetben természetesen helyesebb lesz a „járás a szív ösvényein”.
Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a racionális és érzéki elvek kombinációja az emberben valójában egyéniséget alkot, az egyik egyént különbözteti meg a másiktól. Ugyanakkor hiba lenne azt hinni, hogy az a személy, aki mindenben az észre támaszkodik, nincs kifejezett egyéniséggel, mert az érzelmek hiánya is egyfajta érzés. Azonban egy abszolút racionális egyén sem lehet biztos abban, hogy az általa választott stratégia szükségszerűen sikerhez vezet, mivel céljainak elérése során kénytelen lesz kapcsolatba lépni olyan emberekkel, akik képesek cselekedetekre, amelyek kiszámíthatatlanok a nézőpont szempontjából. ok. Következésképpen a hideg számítás nem mindig indokolt, bár természetesen a legtöbb esetben mégis az elme nyer, ha nem társadalmi interakciókról beszélünk.
A szív akarata szerint élni
Az érzelmi emberek, akik igyekeznek követni érzéseiket, még kevésbé érzik magukat a jövőben. Az ész-érvek figyelmen kívül hagyása az áru-pénz kapcsolatokra, szerződésekre, kötelezettségekre és elszámolásokra épülő világban végül katasztrófához vezethet. Még a legmelegebb és legőszintébb kapcsolatok is összeomolhatnak az logikátlan cselekedetek, a nem kötelességek, a banális mindennapi problémák miatt.
Ezért nem szabad teljesen csak a szívben vagy csak az elmében bízni. Meg kell tanulni, hogyan lehet harmonikusan ötvözni az érzelmeket és a számítást, megpróbálva elkerülni azokat a helyzeteket, amelyekben az érzések ellentmondanak az elmének. Végül ez a kombináció lehetővé teszi, hogy megtapasztalja az élet minden érzéki teljességét, ugyanakkor racionális szempontból tisztában legyen azzal, mi történik. Egy ilyen megközelítés fényesebbé, érdekesebbé és tartalmasabbá teszi az életet, de nehéz meggyőzni az elmét és a szívet, hogy ne ütközzenek egymással.
