Megpróbálja megérteni az érzelmi kiégés okait, fejlődésének fázisait és a legyőzésének módjait.
A mindennapi, mindennapi megértésben az érzelmi kiégés jelensége abban áll, hogy először egy ember jól, készségesen és produktívan dolgozott, aztán történik valami, és az elhívott személy kiég: a munka érdektelenné válik, késik és megpróbál korán elhagyni a munkát, a munkahelyén unatkozik, az alkalmazott letargikus és nem rendelkezik kezdeményezőkészséggel.
Sajnos, bár ez nemkívánatos lehetőség lenne a munkáltató számára, általában az érzelmi kiégés ilyen megnyilvánulása nagyon vegetáriánusnak (gyengének) tekinthető. Hollandiában a kiégést hivatalosan munkasérülésnek tekintik, amelyet a munkáltató költségén kezelnek, és ha a kezelés nem működik, a szervezet köteles ellátásokat fizetni.
Valójában a kiégés nemcsak az ember munkahelyi viselkedését, hanem azon kívül is befolyásolja az egészséget.
A pszichológiai reakciók a következők:
- hobbiból való lemondás;
- képzelet hiánya;
- állandó bűntudat;
- hangulatingadozás;
- fásultság.
Pszichoszomatikus reakciók:
- emésztési zavar;
- alkoholfüggőség (koffein, nikotin);
- hátfájás;
- álmatlanság;
- szexuális diszfunkciók;
- az immunitás általános csökkenése.
Viselkedési reakciók:
- gyanú;
- mások hibáztatása;
- figyelmen kívül hagyva a kudarcban játszott szerepét;
- konfliktusok.
A kiégés kialakulásának öt lépcsős modellje, amelyet Greenberg írt, széles körben elterjedt. Az első szakaszban az ember örömmel vállalja a munkát, lelkesen bánik vele, a munkahelyi stressznek nincs erős hatása. A második szakaszban fáradtság és alvási problémák jelentkeznek, azonban a csökkenő termelékenység ebben a szakaszban kompenzálható jó ingerekkel és külső motivációval. A harmadik fázisban beindul a fizikai kimerültség és a szabadidő állandó hiányának érzése. A negyedik szakasz nyilvánvaló válság: a munkaképesség részleges vagy teljes elvesztése lehetséges. Az ötödik szakasz, ha arra kerül sor, komoly veszélyt jelent a karrier folytatására és az ember általános egészségi állapotára.
Meg kell értenie, hogy az érzelmi kiégés nem csak magán az alkalmazotton múlik. Természetesen egyesek hajlamosak a munkamániára, de ugyanolyan jelentős tényező a nem megfelelő munkaszervezés, amely kimerültséghez vezetheti a munkavállalókat (nagy mennyiségű munka, jutalom hiánya, a hibákra való odafigyelés, a munkahely kényelmetlensége, szándékosan lehetetlen tervek stb.), ezért az érzelmi kiégés leküzdése érdekében egyenlően kell dolgoznia két irányban: személyes és szervezeti.
A személyes viselkedésből a pszichológusok kiemelik a szociabilitást, az optimizmust, a megfelelő önértékelést, az érzelmi távolságtartást, a problémák konstruktív megközelítését (el kell távolítani a "mit tegyek most, mi lesz most" aggodalmakat, hanem egy pozitív-konstruktív kérdést kell feltenni: "Mit lehet tenni ilyen körülmények között?").
A szervezeti tényezőket az indokolatlanul magas színvonalú munkavégzés kiküszöbölésével kezeljük, a terveknek megvalósíthatónak és kifizetődőnek kell lenniük, a munkahelynek kényelmesnek és ergonómikusnak kell lennie, a pihenésnek és a vakációnak időben és kielégítőnek kell lennie.
