A tudományos körökben feltételezik, hogy szinte mindenki életében legalább egyszer látott fekete-fehér álmokat. A 20. század közepén a tudósok úgy vélték, hogy a monokróm álmok jelentik a normát, a színes éjszakai álmok pedig rejtett mentális kórképekről beszélnek. De az álmok területén végzett kutatások során ezt a nézetet cáfolták.
Az álmok önmagukban, a tudományos fejlődés ellenére, még mindig rosszul értenek. Számos kísérlet és tanulmány még mindig nem ad választ a sürgető kérdésekre, például arra, hogy pontosan miként alakulnak ki az álmok, mire szolgálnak stb. Csak sokféle nézőpont, feltételezés és elmélet létezik.
A kutatók annak kérdését vizsgálva, hogy miért van egy embernek fekete-fehér álma, azzal érvelnek, hogy a valóság, amelyben egy személy létezik, nyomot hagy az éjszakai látomásokban. Még a közelmúltban is gyakoriak voltak a monokróm álmok. Az alvás színhiányát fekete-fehér televízió és fekete-fehér fényképek befolyásolták. Most, amikor ez már nem releváns, már színes álmok váltak a dolgok sorrendjébe.
Egy másik elmélet szerint ebből következik, hogy a monokróm képek akkor kezdenek megjelenni, amikor az ember nagyon erős negatív érzelmeket él át. Lehet, hogy nem lát szörnyű vagy zavaró álmokat. A statisztikák szerint a rémálmok gyakran fényesek és színesek. A fekete-fehér álmok akkor jönnek létre, amikor az álmodó valamiféle belső válságot él át, vagy depresszió küszöbén áll (vagy már van háttér-depressziója). Számos félelem, belső konfliktus és szorongás, a negatív eseményekre való koncentráció monokróm és viszkózus álmokat eredményez.
A harmadik hipotézis, hogy miért álmodják meg a fekete-fehér álmokat, a psziché, a gondolkodás sajátosságain alapszik. A tudósok egy sor kísérlet eredményeként elárulták, hogy azok az emberek, akiknek kifejlődött a logikus gondolkodásuk, és akik ragaszkodnak az ésszerű életszemlélethez, nagyobb valószínűséggel találkoznak színük hiányával álmaikban. Ha egy személynek aktívabb a bal agyféltekéje, akkor az éj leple alatt szinte rendszeresen megjelennek a monokróm látomások. Ilyen adatok alapján a kutatók arra a következtetésre is jutottak, hogy a fekete-fehér álmokat főként a jobbkezesek álmodják meg, mivel a balkezeseknél az agy jobb agyféltekéje dominál.
Az ok, amiért az álmok elhalványultak vagy teljesen monokrómak, néha a fényes - pozitív - érzelmek hiánya az álmodó életében. Azok az emberek, akik természetesen nem különösebben érzelmesek, időről időre fekete-fehér álmokat látnak éjszaka. Ezenkívül monokrómról is álmodnak abban az esetben, amikor az ember valamiféle traumatikus hatást tapasztalt, de nem tudott teljes mértékben felépülni. Ennek eredményeként az érzései tompulnak, az érzelmek rosszul értendők és nem nyilvánulnak meg fényesen.
Egyes tudósok úgy vélik, hogy a monokróm álmokat rendszeresen álmodni kezdik az idős emberek. Ennek pontos magyarázatát azonban még nem sikerült megtalálni. Lehetséges, hogy az időskori álmokat azok a mentális és fiziológiai változások befolyásolják, amelyek az emberi testben bekövetkeznek. Ezenkívül a tudósok megjegyzik, hogy az éjszakai fekete-fehér látomások gyakrabban fordulnak elő a férfiaknál, mint a nőknél.
A kísérletek során kapcsolatot lehetett teremteni az álmok fényereje és a testi közérzet között. Megállapították, hogy a fekete-fehér álmok gyakrabban fordulnak elő azoknál az embereknél, akik krónikus fáradtság szindrómában kénytelenek létezni (vagy küzdenek). Belső kimerültséggel, erőhiánnyal és megfelelő pihenés hiányában az ember szembesülhet azzal a ténnyel, hogy álmai elvesztették korábbi élénk színeiket.
