Az álmok mindenkor fontos szerepet játszottak az emberi életben. Valaki a testet elhagyó lélek útjainak tekinti őket, valakinek ez egyszerűen annak a következménye, hogy feldolgozza az agy által a nap folyamán kapott információkat. A pszichoanalízis az álmok természetének saját megértését is kínálja.
A híres Sigmund Freud megalapozta a pszichoanalízist, mint a tudattalan tanulmányozásának tudományát. Ő mutatta meg, hogy sok emberi probléma gyökereit tudata rejtett részében kell keresni. A tudattalan tanulmányozásának egyik módja, Freud a betegek álmainak tanulmányozását tartotta szem előtt.
A pszichoanalízis klasszikus elmélete szerint az álomban az ember egy különleges valóságba esik, amely személyiségének különböző aspektusaiból áll - nevezetesen "It", "I" és "Super-I". E fogalmak alapján a pszichoanalízis megérti az ember tudattalan, egó és erkölcsi hozzáállását, a társadalom életének eredményét. Az álomban vannak az "imago" képei is - ez a kifejezés Freud a számára jelentős emberek, elsősorban szülők, testvérek, tudattalan prototípusait jelölte meg.
Freud szerint az imágóképek már kora gyermekkorban képződnek, és egy életen át az ember fejében maradnak, erőteljes hatást gyakorolva rá. Minden ilyen kép érzékelhető pozitívan vagy negatívan, ami arra készteti az embert, hogy öntudatlanul közvetítse ezt a hozzáállást életének minden hasonló tárgyához.
Amikor az ember elalszik, személyiségének mindhárom aspektusa megjelenik álmaiban. Sőt, a pszichoanalízis elméletét kidolgozó Gustav Jung szerint az álmok olyan archetípusokat is tartalmaznak, amelyek az egész emberiség kollektív tudattalanját tükrözik. Ennek eredményeként az álom hatalmas számú képpel telik meg, amelyeket csak egy speciális pszichoanalitikus tud megfejteni.
Így kijelenthető, hogy az ember álmaiban minden belső konfliktusa tükröződik. Minél több ilyen konfliktus, annál sötétebbek és nyugtalanabbak az álmok. Ezzel szemben egy harmonikus emberben a legtöbb álom nyugodt és kellemes. Az ember álmait elemezve sokat lehet mondani a személyiségéről, azonosítani, ami aggasztja. Ezt követően lehetővé válik a hatékony segítségnyújtás. Éppen ezért az álmok nagy jelentőséggel bírnak a pszichoanalízis szempontjából, mivel teljes mértékben feltárják az ember minden belső titkát és konfliktusát.
Néha előfordul, hogy az ember egyáltalán nem lát álmokat - pontosabban egyszerűen nem emlékszik arra, hogy voltak. A pszichoanalízis ezt a helyzetet depresszióval és a jövőtől való félelemmel magyarázza - az ember nem akar gondolkodni azon, hogy mi vár rá, nem akarja megérteni belső ellentmondásait, ami az álmokról szóló információk öntudatlan blokkolásához vezet.
