A büszkeség arra készteti az embereket, hogy azt gondolják, hogy ő a legjobb, és csak az ő véleménye lehet igaz. Vallás szempontjából elfogadhatatlan, ugyanakkor a pszichológusok is biztosítják, hogy ettől a jellemvonástól meg kell szabadulni.
Egyrészt a büszkeség szinte legyőzhetetlen bűn, mert az a személy, akinek jellemében ez a tulajdonság jelen van, soha nem adja fel, és nem képes elfogadni azt az elképzelést, hogy rosszul járhat. Rendkívül nehéz meggyőzni, vagy még inkább megtörni. Másrészt, bár a kívülállók nem tudnak megbirkózni egy büszke emberrel, könnyen tönkreteheti önmagát, tönkretéve az életét és elidegenítve mindenkit, aki szereti és értékeli. A büszkeség útja a magány útja.
A büszke emberek gyakran leromlanak. Nem fogadják el a kritikát, és őszintén hiszik, hogy mindent tökéletesen csinálnak, rosszakaróik pedig irigyek vagy bolondok. Legjobb esetben az ember mozdulatlanul áll, nem halad előre, rosszabb esetben elveszíti képességeit és tudását. Még akkor is, ha egy büszke ember eléri a sikert, nem képes sokáig megtartani. Az ilyen ember nem tanul a hibáiból, és gyakran ugyanazon gereblyére lép, tönkretéve az életét. Tehát egy intelligens és tehetséges színész tönkreteheti karrierjét anélkül, hogy meghallgatná a rendezőt, folyamatosan elkésne a próbákról és a forgatásról, és őszintén hinné, hogy minden csak körülötte forog.
A büszkeség elpusztíthatja a személyiséget és a jó kapcsolatokat. Kevesen képesek sokáig maradni egy arrogáns embernél, aki önmagát mások fölé helyezi, mert egy ilyen kapcsolat folyamatos, bár néma, megaláztatással jár. Veszekedések szeretteivel, állandó konfliktusok a munkahelyen, a szerelmi kapcsolatok megsemmisítése - ez vár pszichoterápia szempontjából olyan emberre, aki képtelen megszabadulni büszkeségétől.
A pszichológusok figyelmeztetnek a kevély büszkeségre és büszkeségre. Az embernek önbecsüléssel kell rendelkeznie, szeretnie és értékelnie kell önmagát. De ugyanakkor fontos felismerni más emberek méltóságát, látni és kijavítani hibáit, javítani. Ez büszkeség, nem egészíti ki arrogancia és önzés.
