Mindig is volt olyan probléma, mint az emberek alacsony önértékelése. Általános szabályként a személyiség pszichológiai portréjának megsértése miatt merül fel. Egy ilyen súlyos és jelentős problémától való megszabaduláshoz bizonyos technikákat kell igénybe vennie.
Az őskorban az emberek őseinek voltak úgynevezett közösségei, törzsei, különféle kis embergyűlések, amelyek egyesítették őket és elősegítették a túlélést. A csoport egy bizonyos tagjának mindig durva képe volt arról, hogyan kell kommunikálni más egyénekkel, hogy ne utasítsák el, ne ítéljék meg mások.
Abban az időben létfontosságú volt, egyszerűen meg kellett érteni a primitív pszichológiát. Őseink igyekeztek elkerülni a konfliktusokat annak érdekében, hogy a közösség kedvező állapotban legyen.
Minden modern félelmünk és komplexusunk gyakran azokból az időkből származik, így vagy úgy, öntudatlanul összehasonlítjuk magunkat másokkal. Ez azért történik, hogy megértsük, erősebbek vagy gyengébbek nálunk. Ez a folyamat öntudatlanul zajlik, észrevétlenül.
Ebből következik, hogy amikor egy olyan emberrel találkozik, aki "erősebb" - nagyobb státuszú, akkor a test lázasan elkezd kortizolt - stressz hormont termelni. Az ösztönök azt mondják nekünk - nincs szükség konfliktusra, vitatkozni ezzel az egyénnel. Így működik a randevútól való félelem.
Az ellenkező helyzet akkor fordul elő, amikor olyan emberrel találkozunk, aki társadalmi státuszában egyenlő velünk vagy alattunk van. A szerotonin termelődik - az öröm hormonja. Az ilyen ember kellemes érzésekkel kezd társulni. Ezért az emberek tudatalatti reakciók alapján építik fel környezetüket, kapcsolatokat létesítenek azokkal, akik semmilyen paraméterben nem lépik túl őket.
A modern világban ez a rendszer teljesen elavult. Nem lesz találkozás egy gazdag, intelligens és tehetséges emberrel, aki kárára cselekedhet. Nem baj, ha magabiztosnak érzi magát az ilyen emberekkel, semmi mással. El kell nyomni az évezredek során velünk járó állati ösztönöket.
A szovjet, poszt-szovjet oktatás és nevelés ezeket a lényegtelen szabályokat már gyermekkorunktól kezdve belénk ülteti. Innen több ezer azonos, bizonytalan ember van, akik félnek új vállalkozást vállalni, kijutni a komfortzónából.
Hogyan kell harcolni?
A fő döntés a tudatalatti státuszának emelése, a saját önértékelésének rendszeres csökkentésének leállítása. Ki kell dolgozni a legmélyebb meggyőződéseket, át kell alakítani azokat az idegi kapcsolatokat, amelyek hosszú évek óta létrejöttek az emberek számára. Nem ez a legegyszerűbb, de az első lépés az olyan technikák felé fordulni, mint az önelfogadás.
Kialakítson egy új szokást, hagyja abba a halogatást, közeledjen az emberekhez különböző eseményeken, és vegye magával a pszichológia. A fő "trükk" az, hogy pszichológiai szinten megértsd a működését, olvasni fogod az embereket, mint egy nyitott könyvet, ebben az esetben alig marad valami alacsony önértékelésedből.
