A hallgatás az egyik legfontosabb kommunikációs készség nemcsak a pszichológusok, hanem minden szakma számára, valamint a mindennapi életben is. A beszélgetőtárs figyelmes meghallgatása egyáltalán nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik, mert a beszélgetés során az emberek többsége valami másra gondol, megnézi a telefon képernyőjét vagy megszakítja a véleményét.
Miért aktív hallgatás?
Sokan félbeszakítják a beszélgetőtársat, hogy bebizonyítsák, téved, és hogy kifejtsék álláspontjukat. De a beszélgetőtárs már nem akarja kinyitni a lelkét, ha úgy látja, hogy a véleménye nem fontos.
Néha érdemes meghallgatni egy másik embert, elmélyülni szavainak jelentésben, megérteni, mire gondol. Hiszen már ismerjük a véleményünket, figyelembe vehetjük más véleményét is. Ki tudja, talán nekünk is hasznos lesz. Ezenkívül az a személy vonzza magához az embert, aki valóban tudja, hogyan kell hallgatni, és rendelkezik az empátia készségeivel.
Hogyan tanulsz meg hallgatni?
5 komponens létezik, amelyek nélkül az aktív hallgatás lehetetlen.
Tegye félre a telefonokat, könyveket, táblagépeket és koncentráljon a másikra. Gondolj rá és ne valami másra. Tedd a másik embert tudatod központi tárgyává, közvetlenül nézz rá. Nagyon fontos, hogy ne csak tisztában legyünk a beszélgetőtárs szavaival, hanem észrevegyük az arckifejezését, a pantomimát, a gesztusokat, az intonációkat is. Több száz cikket és könyvet írtak a nem verbális beszédről, ahol ezek a pontok mindegyike részletesen meg van írva.
Bólintás, mosolygás, ahol szükséges, ismételje meg a beszélgetőpartner arcának kifejezését. Hagyja, hogy a másik észrevegye, hogy a figyelmét rá irányítják. Bátorítsa az illetőt a beszélgetés folytatására. Amikor az ember rájön, hogy nemcsak hallja, hanem folytatni is akarja a beszélgetést, akkor készségesebben és nyíltabban fejezi ki gondolatait.
A beszélgetőtárs számára fontos, hogy véleményét minden oldalról megértsék. Tegyen fel pontosító kérdéseket: „Megértem ezt … (a beszélgetőpartner átfogalmazott gondolata). Erre gondol? . A beszélgetőpartner utolsó néhány szavának megismétlése, valamint az elmondottak időszakos összegzése nagyon hatékony.
Amíg az illető beszél, ne szakítsa félbe. Hadd mondja ki a véleményét. Ezenkívül a kritikus gondolatokat átmenetileg kerülni kell. Ha elkezd gondolkodni azon, hogy a másik ember hogyan téved, és hogyan mondaná el, akkor nem hallgat rá, és elfoglalja saját gondolatait. Próbáld meg a helyedbe állítani, mérlegeld a helyzetet az ő szemszögéből.
Ha véleménye nem esik egybe a beszélgetőpartner véleményével, fejezze ki azt valaki más nézőpontja szempontjából. Nem szabad durva, durva kijelentéseket tenni, amelyek cáfolják a beszélgetőpartner véleményét.
