Úgy gondolják, hogy a kreatív gondolkodás olyan tehetség, amelyet semmilyen módon nem lehet fejleszteni vagy tanulmányozni. A kreativitás pedig olyan képesség, amelyet születésüktől fogva csak néhány ember kap. Az oldalirányú gondolkodás alapelvei, amelyeket Edward de Bono dolgozott ki 1968-ban, cáfolják ezeket az állításokat.
A laterális gondolkodási rendszer megalkotója, Edward de Bono, az egyik leghíresebb kortárs pszichológus és író. A kreatív gondolkodás nemzetközileg elismert szakértője. De Bono 1933. május 19-én született Máltán. A hazájában tanult az egyetemen. És Oxfordban, Cambridge-ben és Harvardon is, ahol később tanított. De Bono először az általa kidolgozott laterális gondolkodás rendszerét írta le "Az elme mechanizmusai" című könyvében 1969-ben.
Az "oldalirányú gondolkodás" kifejezés a lat. a lateralis szavak, ami laterális vagy offset. Új, nem szabványos gondolkodásmódként értik, amely eltér a hagyományostól. Edward de Bono a már meglévő logikai (vertikális) és fantázia (horizontális) mellett létrehozta a kreatív (laterális) gondolkodás kereteit. Az általa javasolt módszerek lehetővé teszik olyan nem szabványos megközelítések és megoldások megtalálását, amelyeket logika nem hajthat végre.
A logikus gondolkodás az információk lépésenkénti feldolgozására irányul, ellentétben a kreatív gondolkodással, amely lehetővé teszi a gondolkodás bármilyen irányú mozgását. Az oldalirányú gondolkodás vonzza az intuíciót, és ennek köszönhetően új eredeti modelleket hoz létre és megszabadul a sztereotípiáktól. Sőt, ez a gondolkodásmód műveiben nem áll ellentétben de Bonóval, logikus, inkább kiegészíti és javítja.
Az oktatásban a fő hangsúly a vertikális, logikus gondolkodás fejlesztésén van, mert éppen ez a legalkalmasabb az információval való együttműködésre. De Bono szerint a saját akaratú kreatív gondolkodás használata éppoly egyszerű, mint logikus. Ehhez vannak speciális technikák, amelyek lehetővé teszik az oldalirányú gondolkodás fejlesztését.
A kreatív gondolkodás új ötletet hoz létre, de csak a logika révén válik lehetõvé annak életre keltése. A szerző szerint az egyetlen gondolkodásmód birtoklása nem elegendő az ember magas termelékenységéhez és sikeréhez a modern fejlődő világban.
