A megfelelőség érthető viselkedés, amely nem vet fel kérdéseket mások részéről. De a megfelelőség nemcsak a normális viselkedés jellemzője. Ez a szó nagyon sokféle jelenséget is jelent.
A pszichológiában az adekvátosság az, hogy az ember viselkedése mennyiben felel meg bizonyos viselkedési mintáknak és szokásoknak. Ha állítólag a társadalom eszik, akkor az a szokás, hogy egy tányért az asztalra tesz és egy székre ül. De az a személy, aki ok nélkül, ok nélkül leül az asztal szélére, és lábát egy székre teszi, megsérti az elfogadott sémákat. Az ilyen magatartás már meghaladja a megfelelőség határait, és nem megfelelőnek tekintik.
Természetesen nem minden ilyen egyszerű. Az emberek viselkedésében nem mindig lehet egyértelműen megkülönböztetni egy követendő modellt. És emiatt nem lehet magabiztosan állítani, hogy ez vagy az a viselkedés megfelelő vagy sem. A megfelelőség furcsa módon nagyrészt szubjektív fogalom. Végül is, ha valaki úgy ítéli meg magát, ahogyan helyesnek gondolja, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy más emberek megfelelőnek tartanák a viselkedését.
Érdekesség, hogy a megfelelőség kifejezés nemcsak a pszichológiában és a filozófiában van jelen, hanem a matematikában és a valószínűségelméletben is. A jelenség lényege itt is hasonló - megfelelő eredmény az, amely nem lépi túl az ismert séma vagy elmélet kereteit. Például, ha tapasztalat vagy tétel megoldása eredményeként bebizonyosodik az eredeti ítélet helyessége, az eredmény megfelelőnek tekinthető. De abban az esetben, ha olyan eredmények születnek, amelyek ellentmondanak az eredeti elméletnek, megkérdőjelezik azok megfelelőségét. Ez egyébként egyáltalán nem jelenti azt, hogy az eredmény helytelen, és a kísérleteket helytelenül hajtották volna végre. Az egzakt tudományokban a tapasztalatok megfelelősége szempontjából negatív eredmény is indokolt, és létjogosultsága van. Gyakran egy nem megfelelő eredmény készteti a tudósokat arra, hogy elgondolkodjanak és felülvizsgálják eredeti kutatásaik alapjait.
A modern világ olyan gyorsan változik, hogy a megfelelőség fogalmát már nem tekintik teljesen normálisnak. A fiatalok és még az idősebbek is egyre inkább arra törekszenek, hogy kitűnjenek a tömegből, bebizonyítva a világnak és maguknak, hogy képesek többre. Van törés a szokásos sablonban, tiltakozás az egységesség ellen és a saját megfelelőségének felülvizsgálata. Ma a helytelen viselkedés nemcsak megtisztelővé válhat, hanem a szabadság és az egyenlőség egyfajta szimbólumává is válhat.
