A közömbösség apátia, érdektelenség a körülöttük történtek iránt, a semmire való vágy hiánya. Ugyanakkor csökken az akarati aktivitás, a külső érzelmek hiánya.
Utasítás
1. lépés
A közömbösség gyakran erős idegi megterhelés, stressz után következik be. A közömbös ember nem akar semmit tenni, még a stressz csökkentésére irányuló minden cselekedet is értelmetlen számára tűnik. Ebben az esetben a közöny a test védő reakciójaként hat az egészségre veszélyes mentális energia túlzott fogyasztása, idegi kimerültség ellen. Ugyanakkor a közöny állapota kedvezőtlen, ezért célszerű minél előbb kijönni belőle.
2. lépés
Annak ellenére, hogy a közöny megmenti az embert az ideges kimerültségtől, a hosszú tartózkodás ebben az állapotban romboló hatású. Az ember megáll a fejlődésben, nem tűz ki célokat és nem tesz semmit ezek elérése érdekében, miközben fokozatosan leromlik. Néha az apátia elmúlik magától, miután az idegrendszer megpihent. Néha az embernek le kell győznie magát. Ha a közöny a munkahelyi problémák okozta stressz következménye, akkor az ember elveszíti érdeklődését a szakma iránt, a munka nehézségeinek leküzdése iránt. Fokozatosan, ha az apátia nem sikerül legyőzni, a probléma valódi válsággá alakul.
3. lépés
A közömbösséget általában pihenéssel kezelik. Az ember eltávolítja magát a munkahelyi problémáktól, kikapcsolja a telefont, alszik és megeszi. Aztán több napnyi ilyen tétlenség után biztosan megtalálják a befejezetlen ügyeket, sajnálattal jár az elpazarolt erőfeszítések, idegek és idő, az intuíció javaslatot tesz a probléma megoldására. És az illető ismét motiváltnak érzi magát a szakmai tevékenység folytatásához.
4. lépés
Bizonyos esetekben, amíg a közöny hosszan tartó depresszióvá nem fejlődik, addig kényszerítenie kell magát legalább a napi házi feladatok elvégzésére. Ezután, legyőzve a belső ellenállást, kényszerítse magát arra, hogy egyszerűen jelen legyen a munkában. Továbbá az ember automatikusan elkezdi végrehajtani szokásos cselekedeteit, bekapcsolódik egy élő munkafolyamatba, egyre nagyobb érdeklődést mutat a körülötte lévő világ iránt, visszatérve korábbi aktív életébe.
