A szülők fontosak és életünk egyik legszorosabb embere. Azonban eljön a pillanat, amikor el kell válnia tőlük, és élnie kell az életét. Fontos, hogy ne annyira földrajzilag, mint érzelmileg különítsük el egymástól.
Sajnos manapság egyre több fiatal támaszkodik szüleire és nem önmagára. Remélik, hogy anya és apa végigvezeti őket az életen, biztosítva a stabilitást és a biztonságot. De ez nem tarthat örökké. Eljön az idő, amikor az embernek magának kell meghatároznia, hogyan fog cselekedni és tovább élni. Ebben a szakaszban sokan egyszerűen nem tudják elviselni és lebontani, mert nehéz felismerniük, hogy senki más, de ők maguk felelősek az életükért. Minél hamarabb rájön a „nagygyerek”, hogy vége a gyermekkornak, annál jobb.
A szülőktől való pszichés függőség fő jelei a következők:
- erős bűntudat érzése az anya vagy az apa esetleges megsértése miatt, - arra törekszünk, hogy mindig jó legyek, - félreértés arról, hogy a szülőknek is joguk van hibázni,
- megkérdőjelezhetetlen engedelmesség.
A szülőktől való elválás folyamata nem egyik napról a másikra zajlik. Az embernek fel kell ismernie, hogy külön személy, aki önállóan határozza meg életét és sorsát. A függőség legyőzésének fő módjai a következők:
- Tisztában kell lenni azzal, hogy egy apa vagy anya véleménye nem lehet a végső igazság;
- ne féljen kimondani azt, ami nem tetszik;
- szabadon kifejthesse véleményét és megítélését bármiről;
- földrajzilag elkülönül tőlük;
- korlátozza részvételüket az életedben.
A szétválás folyamata fájdalmas, azonban ennek eredménye a szabadság és a függetlenség érzése lesz.
