Nagyszámú típusú és típusú depresszió létezik, amelyek mindegyikének vannak egy vagy másik további tünetei és tulajdonságai. Az egyik típus az esszenciális depresszió. Milyen jellemzői vannak ennek az állapotnak? Milyen jelek utalhatnak a rendellenesség ezen formájára?
Az esszenciális depresszió jelenségéről először a 20. század 1960-as éveiben kezdtek foglalkozni. Ugyanakkor ennek a rendellenességnek egy második nevet is adtak: tárgy nélküli depresszió. Annak ellenére, hogy a tünetek között fennálló állapotnak számos olyan jellemzője van, amely a klinikai depresszióra jellemző, ennek a rendellenességnek van néhány jellemzője. A megfelelő diagnózis felállítása gyakran az esszenciális depresszió jellemzői alapján történik.
Milyen jellemzői vannak az esszenciális depresszió jelenségének
A legtöbb esetben a klasszikus depressziót a teljes reménytelenség érzése jellemzi, szorozva a súlyos bűntudattal. A beteg hajlamos lehet önvádra, önértékelésre, önjelölésre, önbüntetésre. Ennek hátterében gyakran kialakulnak öngyilkossági gondolatok, amelyek egyes esetekben közvetlen öngyilkossági kísérletekké alakulnak át. Mindez egyáltalán nem jellemző az esszenciális depresszióra.
Mi az alapvető depressziós jelenség? Ez egy bizonyos állapot, amikor az ember életerőjének hirtelen csökkenését tapasztalja. A betegség ezen formáját nem jellemzi bűntudat, szégyen, autoagresszió és más negatív viselkedési formák. Ezzel a jogsértéssel az ember állandó pusztulás állapotában van. Emiatt az esszenciális depresszió nagyon könnyen összetéveszthető a krónikus fáradtság szindrómával, a jól működő depresszióval vagy a kiégéssel.
A depressziós rendellenesség e formájának sajátossága abban is rejlik, hogy a folyamatos kimerültség érzése miatt a beteg szó szerint utálni kezdi az egész világot és magát az életet. Az öngyilkossági gondolatok általában súlyos, nem megfelelő fáradtság és teljes hanyatlás hatása alatt jelentkeznek, amikor minden értelmetlen, unalmas, reménytelen és haszontalan.
A legtöbb esetben az esszenciális depressziót rosszul diagnosztizálják, és általában beteljesítetlen marad (ki nem fejeződött). Emiatt a beteg állapotát állandó (belső és külső, erkölcsi és fizikai) stressz kísérheti, amely általában nem jellemző a depressziós rendellenesség más formáira. A teljes hanyatlással és a vágyak, törekvések hiányával együtt erős diffúz szorongás kerül előtérbe, amely negatív stressz érzéssel és általános testi betegséggel járhat együtt.
Az esszenciális depresszió jellemzői közé tartozik a pszichoszomatika is, amely általában nagyon hangsúlyos. E tulajdonság miatt ez a jelenség összetéveszthető az úgynevezett álarcos depresszióval, amikor a pszichés fizikai betegségeken belülről jön ki.
Érdemes megjegyezni, hogy az esszenciális depresszió jelenségének pontos okait még nem sikerült megállapítani. Sok lehetőség van. A szakértők azonban gyakran ragaszkodnak ahhoz, hogy ez a rendellenesség a libidó elnyomása miatt alakuljon ki, aminek következtében a létfontosságú energia mennyisége élesen csökken. Egyes pszichoanalitikusok megjegyzik azt is, hogy az esszenciális depresszió a nárcizmus és a korai gyermekkori trauma alapján alakulhat ki.
Az esszenciális depresszió fő tünetei
Kifejezetlen depresszió esetén a belső konfliktusok, félelmek és mély érzelmek jelenlétét általában nem veszik figyelembe. Általában a beteg ember érzelmi háttere alacsonyabb, gyenge.
A gondolkodás bizonyos módon szenved a depresszió ezen formájában. A lehető legkonkrétabbá válik: a beteg emberek számára nehéz megérteni (és megmagyarázni) bármilyen figuratív jelentést, metaforát. A gondolkodás mintha átalakulna közvetlen, üres és „szürkévé”.
Az esszenciális depresszió tünetei közé tartoznak az alvási problémák. Ez azonban nem jelent álmosságot vagy álmatlanságot. Általános szabály, hogy az ilyen típusú depresszióban szenvedő betegek vagy teljesen abbahagyják az álmodozást, vagy álmuk gyér, monoton, elhalványult, cselekmények és érzelmek nélkül. Az álmokban lévő képek monoton ismétlődnek, és reggel az ember úgy érzi, hogy teljesen "túlélte", összetört, rossz hangulatban ébred.
A kifejezhetetlen depresszió jelei a beteg beszédét befolyásoló változások. Általában az esszenciális depresszióban szenvedők - többek között a gondolkodás zavara miatt - lassan, lassan, gyűrődve kezdenek kifejezni magukat. Egyszerű kifejezésekkel beszélnek, gyakorlatilag semmilyen érzelmet nem adnak a beszédükhöz. Az arckifejezések is gyengék, a beszélgetés közbeni gesztusok teljesen hiányozhatnak, ami bonyolítja az ilyen betegekkel való kommunikáció folyamatát.
A betegség előrehaladtával az ember fokozatosan elveszíti a vizualizáció képességét. Az esszenciális depresszió tünete a hirtelen képtelenség elképzelni, fantáziálni és kitalálni. Az ilyen emberek visszautasítanak minden kreatív hobbit, mert egyszerűen nem tudom rávenni magam az alkotásra. Ennek hátterében gyakran bekövetkezik az akarat gyengülése, ami általában a depressziós betegség klasszikus típusára is jellemző. Apato-abulic szindróma (apatikus-abulikus szindróma) kísérheti a depressziós rendellenesség ezen formáját.
Fontos megjegyezni azt a tényt, hogy az esszenciális depresszió negatív jelei között ritkán előfordulhatnak súlyos "betegségtermékek": hallucinációk, rögeszmék, téveszmék, illúziók.
