A minősített diagnosztikát és az adott betegség tüneteinek súlyosságának meghatározását pszichiáter végzi, de sürgős esetekben ezek az intézkedések más szakemberek közvetlen munkaköri felelősségévé válnak. A leggyakoribb példa a telefonon kívüli és a mentálhigiénés szolgáltatások tevékenysége. A csapatok nemcsak a mentális rendellenességek megnyilvánulásainak többségét képesek kiküszöbölni, hanem bizonyos tényezők jelenlétében erőszakkal is kórházba szállítják a betegeket.
A fekvőbeteg-kezelést általában a beteg beleegyezésével hajtják végre, azonban egyes esetekben a kórházi kezelés önkéntelen formában is elvégezhető. Az ilyen intézkedések alkalmazása előfeltétel jelenlétét jelenti - a betegség vizsgálatának vagy gyógyításának képtelenségét a szakemberek folyamatos felügyelete nélkül. Ebben az esetben magát a mentális rendellenességet is súlyosnak kell minősíteni.
Akaratlan kórházi kezelést akkor hajtják végre, ha:
- az állapot a szinte abszolút tehetetlenségnek köszönhető (a beteg nem képes önállóan elvégezni az elemi műveleteket és kielégíteni a létfontosságú igényeket);
- a beteg viselkedése veszélyes másokra;
- a beteg megkísérli önmagát károsítani, vagy hajlamos az öngyilkossági magatartásra;
- ha a beteg otthon van, a szakembernek megalapozott gyanúja merül fel az állapot jelentős romlásában.
A gyors pszichiátriai ellátás fő elvének a pszichofarmakológiai gyógyszerek használatát tekintik, amelyek nemcsak azonnali kórházi ápolás előtti időt nyernek, hanem a beteg állapotát is megkönnyítik. Érdemes megjegyezni, hogy a csapatok hívásának leggyakoribb oka a túlzott izgatottság, agresszió kíséretében, és olyan tünetek hátterében alakul ki, mint a delírium, hallucinációk, félelem, zavartság és szorongás. Ha nincs lehetőség az ilyen megnyilvánulások kiküszöbölésére vagy a megtett intézkedések hatástalanságára, a sürgősségi pszichiátriai csoport erőszakkal kórházba küldheti a beteget.
