Kik introvertáltak? Mi a tudatuk általános hozzáállása, valamint a gondolkodás, az érzések, az érzésképződés mechanizmusa, az intuíció?
Az introvertált ember általános gondolkodásmódja nem objektív adatokra, hanem pusztán szubjektív tényezőkre összpontosít. Az introvertált típus természetesen észreveszi a külső körülményeket, de mindent egy szubjektív meghatározó, egy személyes hajlam dönt el. Ebben az összefüggésben a szubjektív tényező nem önközpontúság vagy nárcizmus. Ez egy olyan reakció, amely a külső hatásokkal keveredve új pszichológiai tény kezdetét eredményezi. Teljes értékű valóság, mint a külső környezet. Pozitív fejlődésben ez az én (koncepció C. G. Jung elméletéből).
Az introvertált gondolkodásmód mind elvont, mind konkrét értékekkel képes működni. Ebben az esetben nincs visszatérés az objektumhoz, de a belső képek világának feltöltése megtörténik. A külső ebben az esetben nem a cél és nem az ok. A gondolkodás kérdéseket tesz fel, kilátásokat nyit meg, a mélybe néz és a tényeket óvatosan fogadja el. Illusztrációként vagy bizonyítékként használja őket. Az introvertált attitűd negatív alakulása azonban az alany tudatban betöltött szerepének mesterséges túlbecsüléséhez vezet, a miszticizmusba meríti és sterillé teszi a tudatot. Teljes közömbösséghez vezethet az adott iránt, és megszüntetheti azt.
Az introvertált érzések a szubjektív birodalmában is rejlenek. Nem próbálnak alkalmazkodni a tárgyhoz, hanem fölé emelkednek. Az ilyen érzés mélységét a külső szemlélő számára nehéz felfogni. Az introvertáltak távoliak és hallgatólagosak, mintha elrejtőznének a téma esetleges durvasága elől. Megvédve magukat a saját világukba való beavatkozástól, közömbösséget, negatív ítéleteket demonstrálhatnak. Minden tapasztalat belülről lezárva van, és időre és erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy megtalálják a módját, hogyan továbbítsák azokat másoknak. Az introvertált szenzoros attitűd negatív fejlődésével túlzott egocentrizmus, nárcizmus és értelmetlen szenvedély alakul ki.
A tárgyvilággal kapcsolatos szenzáció kialakulásának mechanizmusa megváltozik az introvertált attitűdben. A külső szerepe egyszerű kórokozó szintjére csökken. Úgy tűnik, hogy az introvertált emberek egyszerűen nem engedik be a világukba, a tárgyakat másképp látják, mint mások. De a valóságban az introvertált egyszerűen csak nagyobb mértékben érti a mentális élet mély rétegeit, és nem annak felszínét.
Az introvertált intuíció a tudattalanra, a belső tárgyakra összpontosul. A szubjektív és az objektív hasonló viszonyban van a tudattal. Csak az, hogy az első esetben a pszichés valóság megismerhető, a másodikban a fizikai. Az introvertált intuíció mindent érzékel, ami a tudat távoli síkjaiban történik.
