Az orvosi etika és a deontológia kérdései manapság nagyon fontosak. A deontológia az orvostudomány egyik ága az egészségügyi személyzet egymáshoz és a betegekhez való viszonyáról.
A pácienssel folytatott kommunikáció alapmodelljei
A betegekkel folytatott kommunikációnak többféle modellje létezik: paternalista, értelmező, tanácskozó és technológiai. Közülük az első atyának nevezhető. Ez azt jelenti, hogy az orvos a páciens befogadásakor alaposan megvizsgálja és terápiás tanfolyamot ír elő. Az orvosi szakember és a beteg véleménye nem lehet egybeeső, de az orvosnak meg kell győznie döntésének helyességéről.
Ez a modell feltételezi, hogy az orvosnak mindig igaza van. Ennek során apaként vagy gyámként viselkedik. Ez a típusú kommunikáció nem mindig releváns, mivel a beteg gyakran képzettebbnek bizonyul, mint a kórház alkalmazottja.
A kommunikáció második típusa információs. Vele az orvos gyakorlatilag nem kommunikál a pácienssel, diagnosztikai eljárásokat végez, de az orvos köteles minden információt megadni a betegségről és a kezelés lehetséges módszereiről. Így a beteg maga értékeli a helyzetet és állapotát, kiválasztja a megfelelő kezelést. Az orvosnak mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy a beteg jól döntsön, anélkül, hogy rá kényszerítené a sajátját. Az értelmezési modell hasonló hozzá.
A tanácskozó modell magában foglalja az orvos és a beteg közötti kommunikációt egyenlő feltételekkel. Az egészségügyi szakember barátként működik, és teljes körű tájékoztatást nyújt a betegségről és a lehetséges terápiás módszerekről.
Hogyan lehet kommunikálni a pácienssel
Az orvos és a beteg emberek közötti kommunikáció feltételesen két típusra osztható: terápiás és nem terápiás.
Az első esetben az orvos kedvesen bánik a páciensével, udvarias vele, teljes körű tájékoztatást nyújt, megválaszolja minden kérdését. Az orvos köteles megnyugtatni az embert, csökkenteni a félelmét. Ismeretes, hogy a család és a barátok jó környezetet teremthetnek. Az orvosnak úgy kell viselkednie, mintha a beteg családjának tagja lenne.
Nagyon fontos, hogy az illetőnek meg kell győződnie arról, hogy a betegség gyógyítható, és minden rendben lesz. A kezelés során az egészségügyi szakembernek óvatosnak kell lennie.
A kommunikáció lehet verbális és nem verbális is. Abban az esetben, ha a verbális kommunikáció lehetetlen a beteg süketsége vagy vaksága miatt, az orvos írásban vagy kártyán keresztül kommunikál vele. A testkontaktus (érintés) szintén nagy jelentőségű.
A nem terápiás kommunikáció nem jelenti a fentiek mindegyikét, de ennek ellenére manapság nem ritka a gyakorlatban. Az ilyen kapcsolatok csak súlyosbíthatják a beteg állapotát, stresszt, sőt depressziót okozhatnak neki.
