Az ókortól kezdve az emberek hittek a "sors különös jeleiben", amelyek figyelmeztethetik őket a közelgő veszélyre vagy az eset kedvező kimenetelére. Manapság, a tudományos és technológiai fejlődés ellenére, még mindig sok hű rajongója van a különféle jeleknek és babonáknak.
A "sors jeleibe" vetett hit az emberi agy (önhipnózis) és bizonyos környezeti tényezők együttes munkájának eredménye. Az emberek tudat alatt megpróbálják összekapcsolni saját életük eseményeit különféle jelenségekkel.
A legtöbb ember ómenbe vetett hite többször is a tudósok kutatásának tárgyává vált. Tehát a Harvard Egyetem pszichológusainak egy csoportja úgy döntött, hogy megtudja, miért szinte mindenki babonának van kitéve ilyen vagy olyan mértékben. Egy speciális tanulmány elvégzése után kiderült, hogy az ómenbe vetett hit szerves része minden ember adaptív viselkedésének, aki meg akarja magyarázni a körülöttük lévő világ összetett jelenségeit.
Sőt, maguk a jelek közvetlenül befolyásolják az ember hangulatát, arra kényszerítve, hogy tudat alatt várjon olyan eseményeket, amelyeket "felülről jósoltak" számára. Vagyis az emberek pszichológiailag pozitív vagy negatív hullámra hangolódnak, és gyakran pontosan azt kapják, amire számítottak.
A londoni egyetem tudósai is komolyan megkeresték az emberek ómenbe vetett hitének problémáját. Stella McGuire professzor több mint 5000 brit felmérés után érdekes és meglehetősen váratlan következtetésre jutott: a babonák sokkal tovább élnek, mint a szkeptikus testvéreik. A 90 év feletti válaszadók 97% -a életében komolyan vette az előjeleket, a babonákat és a jóslatokat. A 80 év feletti emberek körében ez az arány 93% volt.
Ez arra késztette a tudósokat, hogy azt hitték, hogy az előjelekbe vetett hit körültekintőbbé és körültekintőbbé teszi az embert, lehetővé teszi, hogy alaposan mérlegelje saját tetteit és tetteit. Ezenkívül a babona felkészíti az embereket az esetleges kudarcokra azáltal, hogy megbízhatóan megvédi őket a kudarctól való stressztől és bűntudattól.
