Az ókori Görögországban, az oratóriumban nagyra értékelték a beszélgetés vezetésének, az álláspontjának megvédésének és az ellenfelek meggyőzésének képességét. Nem véletlen, hogy az érvelés művészetével és a polemikával kapcsolatos kifejezések közül sok görög eredetű. Az egyik ilyen kifejezés az erisztika. Mi az?
Honnan jött az "erisztika" szó?
Az ókori görög nyelvről lefordítva az "eristic tehne" jelentése "az érvelés művészete", az "eristikos" pedig az "érvelés". Vagyis az erisztika az érvelés, a viták lefolytatása az ellenfelekkel.
Úgy tűnik, hogy nincs semmi baj egy ilyen meghatározással, mert mindenkinek joga van nézőpontjához, meggyőződéséhez, és ennek megfelelően joga van vitatkozni minden őt érdeklő kérdésben. Arisztotelész nagy tudós és filozófus azonban nem fogadta el az erisztikát, becstelen eszközökkel való érvelés művészetének nevezte. Miért?
Az a tény, hogy kezdetben az erisztika hívei kitűzték fő céljukat, hogy a vitában győzelmet érjenek el, meggyőzve az ellenfelet érveik súlyáról, ám idővel viselkedésük teljesen megváltozott. Most nem annyira megpróbálták meggyőzni az ellenfelet, hogy igazuk van (ami érthető és természetes), hanem bármilyen módon elérni a győzelmet, függetlenül attól, hogy kinek az érvei, érvei tűnnek hihetőbbnek. Ugyanakkor nem vetettek meg még méltatlan módszereket sem: hazudni, emelt hangon vitát folytatni, személyeskedni.
Nem véletlen, hogy az "eristikos" szó nemcsak "vitatkozást" jelent, hanem "morcos" szót is.
Az erisztika felbomlása dialektikává és szofikussá
Fokozatosan két filozófiai irány vált el az erisztikától: a dialektika és a szofisztika. A "dialektika" kifejezést először a híres filozófus, Szókratész használta, aki arra használta, hogy az ellenfelek meggyőzésének művészetét a kérdés általános átfogó megbeszélése, a probléma és az összes érv alapos megfontolása útján, figyelembe véve a a felek mindegyike.
A "szofisztika" azt jelentette, hogy vitában győzelmet arattak abszurdnak tűnő és a logika minden törvényét sértő érvek, kijelentések alkalmazásával, de sekély, elhamarkodott megfontolással igaznak tűnhet.
Arisztotelész valójában egyenlővé tette az erisztikát a szofizmussal.
Arisztotelész ezzel a problémával kapcsolatos nézeteinek továbbfejlesztése Arthur Schopenhauer művei voltak. Ez a híres filozófus az erisztikát spirituális kardvívásnak nevezte azzal a kizárólagos céllal, hogy jobb maradjon.
Jelenleg a demagógia tekinthető a legjobban az erisztikához. Végül is a demagóg alapvető célja pontosan ugyanaz: meggyőzni igazságáról, nem vetegetni a hazugságokra és más méltatlan módszerekre.