Minden embernek szüksége van a saját személyes terére. Ez egy bizonyos terület vagy hely, szoba vagy szék, ahol pihenhet egy nehéz munka után. Amikor egy személy a saját területén tartózkodik, lehetősége van pihenni, megnyugodni vagy pszichésen pihenni.
Van, akinek csak személyes térre van szüksége, mások nem tulajdonítanak nagy jelentőséget annak jelenlétének. E terület határait maga a tulajdonos határozza meg. Ha valaki megsérti valaki más terét, akkor ez a cselekvés tiszteletlenségnek és tapintatlannak tekinthető. És egy ilyen reakció egészen érthető, mert a privát zónát a tulajdonos önmagának részeként érzékeli, ami azt jelenti, hogy csak a legközelebbi fér hozzá.
Úgy gondolják, hogy az ember személyes tere 0,5 méteren kezdődik, ez az úgynevezett intim határ. Ha valaki megközelíti ezt a távolságot és közelebb, a „terület” tulajdonosa kényelmetlenséget érez, mivel ez csak rokonok és közeli emberek számára megengedett.
A tudósok megállapították, hogy egy személy magánterületének határainak megsértése gyakorisága még az élete időtartamát is befolyásolja. Ha valaki akaratuk ellenére olyan szoros kapcsolatban áll másokkal, kényelmetlenül érzi magát, neurózisa alakulhat ki. A neurózisok pedig negatívan befolyásolják az egészséget.
Természetesen vannak olyan emberek, akik természetüknél fogva barátságosak és társaságkedvelők. Nem tartják tiszteletben a személyes határokat még azokkal sem, akiket alig ismernek. Teljesen normális, hogy az ilyen emberek ölelkeznek, amikor találkoznak, megcsókolnak, megérintenek másokat. Talán az ilyen emberek egyszerűen nem tudnak a személyes térről, mivel például egy nagy családban nőttek fel. De nem mindenki érzékeli pozitívan az ilyen viselkedést, és a velük folytatott kommunikációra adott reakció negatív lesz, még akkor is, ha őszinte és önzetlen természetű.
A családon belül gyakran szokás távolságot tartani a személyes tértől, és ez teljesen normális. Minden embernek néha nyugdíjba kell mennie a fészkében. Ezért mind a családban, mind a munkahelyen, és még inkább az utcán idegenekkel kell tapintatosnak lenni, és nem tolakodónak lenni. Ez a viselkedés jobban eldönti a beszélgetőtársat a kommunikációtól. A szomszéd személyes terének tiszteletben tartása mellett hasonló reakció érkezik. És természetesen mindennek ésszerű határokon belül kell lennie, hogy a privát tér betartása ne váljon társadalmatlansággá és elidegenedéssé.
