A kiváltságot a törvény esküdt ellenségének tekintik. Századi híres osztrák írónak, M. Ebner-Eschenbachnak tulajdonítják ezt a véleményt. Ismeretlen okokból ezt a kijelentést sokan aforizmaként érzékelik, ami valójában nem bizonyított és nem is tanulmányozott maradéktalanul.
A törvény általában kötelező érvényű, kialakult magatartási szabályokat és normákat feltételez, amelyek szükségesek a civilizált társadalom optimális működéséhez és kötelezőek. Ez a koncepció meglehetősen összetett, kétértelmű és többféle jelentéssel bír. Egyrészt a polgári jog bizonyos előnyökkel jár a társadalom egésze számára, de egyes esetekben korlátozhatja az egyén jogait. E szabályok betartása az állam szigorú vezetése alatt áll.
Viszont a kiváltságnak kissé más megnevezése van. A jogosultság egyének, osztályok vagy csoportok tulajdonában lévő jogra vonatkozik. Más szóval, ez egy olyan jog, amely nem mindenki számára elérhető.
E két fogalom jelentése sokatmondó. Valójában a jog és a kiváltság is a cselekvés szabadságát jelenti. A különbségek közöttük csak abban rejlenek, hogy a jog cselekvésre kötelez, és a kiváltság bizonyos előnyökkel jár, amelyek következtében más emberek jogai sérthetők. Ezért nevezik a kiváltságot a törvény ellenségének.
