Az álmatlanság kezelésének nem orvosi módszerei közül megkülönböztethető a légzési meditáció, amely bármilyen körülmények között és egészségi állapotban alkalmazható, mivel a hagyományos buddhista meditáció nem igényel további eszközöket.
Szigorúan véve a légzés meditációjának, amelyet általában az elalvás megkönnyítésére használnak, éppen ellenkezőleg kell hatnia - a meditáló embernek a meditáció végén vidámságot kell éreznie. A klasszikus meditáció eredménye összehasonlítható hűvös zuhanyozással vagy alvásból való ébredéssel. A "tudatos" légzés technikája azonban az ellenkező folyamatban segíthet.
A meditáció feltételei
A lefekvés előtti jó meditáció érdekében a legjobb, ha minden dolgot előzetesen elvégez (lezuhanyozik, fogat mos, ágyat készít). Jobb meditálni közvetlenül az ágyban vagy mellette, gyenge fényviszonyok között (lehetséges sötétben vagy gyertyafényben). Bármilyen meditációt kényelmes pamutruhában kell végezni, amely nem koptatja a testet, de a lefekvés előtti meditációt lehet elvégezni ruha nélkül vagy hálóingben (pizsamában).
A legjobb, ha az ülő légzési meditációt az egyszerű, klasszikus pózok egyikében hajtjuk végre. A lótuszpozíció, amely a lelkigyakorlatokat kedvelő emberek körében a legnépszerűbb, egyáltalán nem szükséges: teljesen lehet fél lótuszban ülni, ami a kezdők számára kényelmesebb, vagy meghajlítani a lábát maga alatt. A legfontosabb minden helyzetben, hogy a hátad legyen egyenes, hogy elegendő mennyiségű oxigén kerüljön a tüdőbe. Tegye a kezét térdre. Ha a test elfárad, a testtartás megváltoztatható, a lényeg az, hogy a hátad viszonylag egyenes legyen.
A lefekvés előtti meditáció folyamata
A meditáció első lépésének a légzés rutinszerű megfigyelését tekintik. Az első 5-6 percben egyszerűen meghallgathatja testének érzéseit, és megfigyelheti légzését. A szakértők azt tanácsolják, hogy "nyomon kövessék" a légzőrendszerbe jutó levegő áramlását a belégzés pillanatától a kilégzésig. Ha tartós gondolatok jelennek meg, akkor nem kell megpróbálnia elűzni őket önmagától: egyszerűen emlékeztetheti magát arra, hogy figyelnie kell az egyes belégzéseket és kilégzéseket. A klasszikus buddhista meditációhoz nincs szükség mantrákra vagy vizualizációkra, csak hallgatnia kell a légzésére. A legtöbb esetben 10-15 perc saját légzés megfigyelése után a tudat kezd megnyugodni, és 15-20 perc elteltével az ember készen áll arra, hogy ülve elaludjon.
Ha a szokásos megfigyelés nem segített azonnal, akkor egy idő után elkezdheti a mély vagy lassú légzés technikáját, amelynek során az ember nemcsak megfigyeli, hanem irányítja is a folyamatot. Az ilyen típusú meditáció eredményeként a légzés lelassul, akár egy alvó ember légzése, és az emberi test elkezd más folyamatokat összehangolni az alvás állapotával.
A legjobb, ha azonnal lefekszünk, miután a meditáció során bekövetkezik az "elalvás" érzése. Nem szabad 30 percnél tovább meditálnia, különösen, ha korábban nem volt meditációs tapasztalata.
