Yerkes-Dodson törvénye bizonyítja, hogy a motiváció nem mindig előnyös a hatékony munkavégzés szempontjából, és az általános teljesítmény csökkenéséhez vezethet. Ezért a cselekvési vágyról szóló népszerű sztereotípiák nem igazolhatják önmagukat, és zsákutcába sodorják az embert.
1. mítosz: a motiváció szinonimája a fejlődés
Ha összehasonlítjuk Oblomov híres karakterét egy olyan alkalmazottal, aki szeretné, hogy a munkanap gyorsabban záruljon, és egy hallgatóval, aki további tanfolyamokra iratkozott be, akkor azt gondolhatja, hogy csak ez utóbbinak van motivációja. A hallgató gondolkodik iskolai végzettségén és azon, hogy ez miként segíti majd jövőbeli karrierje fejlődésében. Oblomovnak azonban van motivációja is, és gyorsan szeretne visszatérni a nyugalmi állapotba, hangulatos, régi köntösbe burkolva, és kedvenc kanapéján fekszik.
A hazatérésen gondolkodó alkalmazott szándéka csak arról beszél, hogy pihenni és élvezni akarja az otthoni kényelmet. Ezért a motiváció inkább az a vágy, hogy bármilyen módon javítson az életén, és érezze a belső stabilitást. A lényeg az, hogy a környezetet ismerős és kényelmes legyen, ha valaki ki akarja vinni az embert a komfortzónájából.
2. mítosz: A legkönnyebben úgy motiválhatja magát, ha a komfortzónájában tartózkodik
Valójában a motiváció közvetlenül a veszély szintjétől függ, ha közvetlen veszély fenyegeti az emberi stabilitást. Éppen ezért nem léphetünk ki a határidőktől azáltal, hogy munkánkat elhalasztjuk és más, még kevésbé érdekes feladatokat az utolsó pillanatig teljesítünk. És itt nem a lustaság a lényeg, hanem az energiatakarékosság mechanizmusa, amely születésétől fogva dominál tudatalattinkban.
3. mítosz: Az átlagember számára nehéz prioritást meghatározni
Egy ilyen sztereotípia csak egy igazán boldogtalan embert igazolhat. A valóságban mindannyian naponta választjuk a létezés azon lehetőségét, amely kielégíti a speciális alapvető szükségleteket. Ezért mindig nem a prioritás a fontos, hanem az, ami könnyen megvalósítható és ismerős, ami azt jelenti, hogy nem igényel energiát. A tudatalatti elmélete megkönnyíti a túlélést, és ha a feladat nem hordozza magában a veszély kockázatát, akkor másnapra vagy még több órára elhalasztható.
4. mítosz: kezdje a legnehezebb feladatokkal
Az ilyen tanácsokat csak akkor lehet felfogni, mint a cselekvés sarkalatos intézkedését, ha más módszerek nem működnek. A feladat könnyebbé és vonzóbbá tételéhez a tudatalatti számára kifejezetten meg kell fogalmaznia céljait. Egy nagy projekt szakaszokra bontásával az ember hajlandóbb stressz és nyomás nélkül dolgozni. Még akkor is, ha a valóságban a projekt még mindig nagy, pontokra oszlik, egyszerűbbnek tűnik.
5. mítosz: Az akaraterő önmagában vezetheti az embert a siker csúcsára
Egy személy kopásért képes dolgozni, csak az akaraterőjére támaszkodva. A munka hatékonysága azonban minden alkalommal csökken, ami stresszt, fáradtságot és gyűlöletet okoz a munkavállalóban. Az ilyen erőszak önmagával szemben előbb-utóbb a korábbi eredmények bukásához és teljes kiegyenlítéséhez vezet. Ebben a helyzetben azt tanácsolhatjuk, hogy vezesse a híres 20/80 elvet, amelyet Pareto azonosított és sikeresen alkalmazott az emberi élet különböző területein.
