A félénkség vagy a félénkség a férfiak és a nők közös jellemző vonása. Általános szabály, hogy ez a tulajdonság még gyermekkorban is megmutatkozik, fokozatosan növekedhet. Milyen előfeltételei vannak a félénkség kialakulásának, mi formálja azt?
A félénkség általában kétféleképpen nyilvánulhat meg:
- a hasonló jellemvonásokkal rendelkező személy rendkívül bizonytalanul, kényelmetlenül érzi magát más emberek körül, nehéz (és néha teljesen lehetetlen) nyilvánosan beszélnie; ugyanakkor a félénkség még abban az esetben is emlékeztethet önmagára, amikor ünnepi napon kell pirítóst készítenie, vagy barátságos társaságban kell megvédenie nézőpontját;
- vannak esetek, és nem ritkák, amikor az ember a félénkséget nem a környezete, hanem maga előtt tapasztalja meg; Egy ilyen embernek nehéz párbeszédet folytatni a belső „énjével”, állandóan fenn kell tartania az önbizalomra képes ember képét nemcsak más emberek, hanem saját maga szemében is.
A szakértők úgy vélik, hogy bármilyen félénkség is van, fejlődésének fő okai ugyanazok lesznek. Kik ők?
Miért alakul ki a félénkség
Könnyű kitalálni, hogy a félénkségnek közvetlen kapcsolata van az ember önértékelésével, öngondolkodásával, önfelismerésével és önértékelésével. Ha valamilyen oknál fogva instabilak ezek a pillanatok, akkor egy személy mindig félénkséggel fog szembesülni. A félénk embereknek nehéz lehet beiktatniuk magukat egy munka- vagy oktatási csapatba, nem könnyű kialakítani hajlamaikat és tehetségüket, bármilyen módon érvényesülniük. Ennek hátterében rejtett személyes konfliktusok, komplexek állhatnak a tudatalatti szintre. A félénk embereknek általában nagyon erős a belső kritikus hangja, aki szidja, vádolja, még nagyobb bizonytalanságot ad képességeiben. Különösen kritikus esetekben a fokozott szemérmesség elszigeteltséghez, társulatlansághoz, a valóságtól való elszakadáshoz vezethet.
Mitől szenvedhet az ember önértékelése? Bizonyos esetekben miért válik fájdalmasan alábecsültté, és egyúttal az önértéket és a személyiség más fontos elemeit húzza mélypontra? Leggyakrabban a félénkséget és az elszigeteltséget eredményező önértékelési problémák a nevelés és az emberek kívülről befolyása alatt jelentkeznek. Ha a gyermek nem kapja meg a szülőktől a szükséges támogatást, folyamatosan vádakkal és megalázásokkal szembesül a pedagógusok és a tanárok részéről, olyan helyzetekbe kerül, amikor eredményeit és sikereit nem becsülik meg, fokozatosan az egészséges önértékelést helyettesíti a nem megfelelő. A gyermek egyre inkább kétségbe vonja önmagát és erősségeit, felhagy a természetes tehetségek fejlesztésére tett kísérletekkel, hajlamos megmutatkozni az önjelölésre. Az önbecsülés problémája nagyon nehéz, néha szakemberrel való munkát igényel.
A félénk, félénk karakter kialakulásának egyéb gyakori okai mellett általában a következő okokat különböztetik meg:
- torz elképzelése önmagáról, amelyet a szülők vagy a társadalom, az illető közvetlen környezete előírhat;
- egy személy egyértelmű meggyőződése, hogy természetesen szégyenlős;
- az élet során kialakult fájdalmas előítéletek; ennek hátterében gyakran megnő a szorongás, a gyanakvásra való hajlam, a passzivitás, az indokolatlan szorongás és a különféle félelmek;
- minden gyermekkorban bekövetkezett traumatikus / fájdalmas helyzet, amelynek eredménye az volt a gondolat, hogy egy személy nem felel meg mások elképzeléseinek és elvárásainak;
- belső mentális ellentmondások, nem megvalósult vagy nem elfogadott konfliktusok;
- bizonyos, nem mindig traumatikus vagy mérgező nevelés egy családban, ahol szándékosan egy titkos és félénk személyiség készül gyermekről;
- a fejlett szociális készségek hiánya, képtelen korrekt és könnyű kapcsolatba lépni más emberekkel és általában a világgal.
Érdemes megjegyezni azt is, hogy egyes szakemberek (pszichológusok, szociológusok, fiziológusok) ellentmondásos véleményen vannak, miszerint a félénkség olyan tulajdonság, amelyet változatlanul generációról generációra adnak át. Ez a tulajdonság egyfajta örökletes jelző, amellyel az ember már megszületett. A nevelési stílustól és életstílustól, a gyermek felnövésének körülményeitől függően ez a tulajdonság nagyon erősen kialakulhat, vagy éppen ellenkezőleg, idővel elnyomható.
A fizikai egészség szempontjából a szemérmesség káros vegyi anyagokkal, például higanydal való hosszan tartó vagy krónikus mérgezésből származhat. Meg kell azonban értenie, hogy ebben a változatban vannak más jelek, tünetek, amelyek fiziológiai okot jeleznek.
